A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Nagy Sándor: Földi János hadházi évei (Adalékok életrajzához és hajdúkerületi orvosi működéséhez)

lyázat győztese lett, s nagyrészt ennek alapján dolgozta ki Domokos Lajos, Hunyadi Ferenc, Szikszay György és Benedek Mihály az 1795-ben megjelent úgynevezett Magyar Grammatikát, amelyet tudománytörténetünk Debreceni Grammatika címen tart számon. Földi még Szatmáron hozzákezdett a História Naturalis-hoz is, de ezt a pályamunka miatt félbehagyta. Itt töltött három éve alatt hat verse jelent meg a Magyar Museum, Helikoni Virágok és Orpheus с. folyóiratokban s eddigi ismereteink szerint 19 verstani és grammatikai kérdésekkel is foglalkozó terjedelmes levelet írt Kazinczynak. Szatmáron Földi nagyon magányosan élt. A városban nem talált művelt, a kor égető kérdéseivel foglalkozó, vagy azok iránt érdeklődő barátokra. Orvosi hivatása pedig nem engedte, hogy lakhelyét hosszabb időre elhagyja. Debrecentől messzebb nem is távozhatott, ide is ritkán és csak néhány napra. Keserűen, sorsa ellen lázadozva írja Kazinczynak: „Boldogok vagytok Ti Horváthtal, hogy a szabadság szárnyain ide s tova repdeshettek. Bécsbe is lehettek, amikor akartok: és minden gyönyörködtető újabb tárgyairól s miben létéről a világ és a Tudomány dolgainak gyönyörködve értekezhettek. Én szegény megláncolva vagyok e íélen való rejtekében a világnak. . ."-' A szatmári évekre esik eljegyzése és házasságkötése. Földi János házassága A magyar irodalom történetében szinte példa nélküli, hogy egy író életrajzában olyan hangsúlyt kapott a házasság kérdése, mint a Földi Jánoséban. Bármilyen szempontból méltatták is munkásságát egyes szerzők, egymást túlszárnyalva színezték egyre élesebbé és tragikusabbá a „íeslett, botrányos életű" feleség képét anélkül, hogy megkísérelték volna ennek helytállóságát megbízható adatokkal alátámasztani. A legtöbb szerző forrásra nem hivatkozott, de valamennyiük írásából megállapítható, hogy Mixich Lajos 1910-ben megjelent életrajzára támaszkodtak. Földi János boldog vagy zaklatott házasságának önmagában nem lenne jelentősége, mert tudományos munkásságának értékét és helyét a XVIII. századi felvilágosodás nagy egyéniségei sorában nem ez dönti el. A közel másfél évszázada jeltelen sírban porladó Weszprémi Juliánná erkölcsi rehabilitációjának sem lenne ma már értelme, mégis nyomon kell kísérni ennek a képnek a kialakulását annak igazolására, hogy egy megalapozatlan állítás hogyan válik végül is mindenki által elfogadott tudományos igazsággá. A házasság kérdésének e tudománytörténeti szempont mellett irodalomtörténeti jelentősége is van, mert a Weszprémi Juliannáról alkotott felfogás összefüggésbe került Csokonaival is. Földi János 1801. április 6-án halt meg Hadházon. Haláláról a bécsi Magyar Kurir is megemlékezett a május 12-i számában. A Hadházról április 11-én keltezett rövid cikk méltatta természettudományos munkásságát és közölte Az én Sírhalmom с versét, de életrajzi adatokról nem tett említést. Évtizedek teltek el anélkül, hogy Földi életrajzával bárki is foglalkozott volna. Erre legelőször 1847-ben került sor. Lugossy József debreceni kollégiumi professzor 1846-ban vetette fel azt a gondolatot, hogy Földi halálának 46. évfordulóján - 1847. április 6-án - rendezzenek Hadházon emlékünnepélyt. Az ünnepi beszéd elmondására ő vállalkozott. Lugossy Földit személyesen nem ismerhette, életéről a debreceni kollégium diákjainak anyakönyvében található száraz adatokon kívül semmit sem tudott. Mivel Földi közel 10 évig Hadházon lakott, Bartha Mihály ottani református paphoz fordult, aki 1835-ben került Hadházra, ezért csak arról adhatott számot 1847. február 5-i válaszában, amit 27 Uo. II. 377. 652