A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Kilián István: Csokonai és Puky István barátsága

tartózkodásának is csak hírét vette Szentesi Jánostól. Csohány József pedig arról értesítette, hogy Csokonai megfordult Komáromban is. Puky barátjának még postán is küldött levelet Pestre. Ezután beszámol gesztelyi boldog napjairól. Nagyon jól érzi magát: ,,melly boldogság szabadnak és megelégedettnek lenni." Majd kissé burkolt költői képekben jelenti be a debreceni poétának, hogy gyermeke fog születni.

18 Csokonai írhatott Pukynak egy levelet, amelyben beszámolhatott a debreceni tűzvészről, s háza pusztulásáról, s amelyben segítséget kért. Pukynak válaszolja levelében - a gesztelyi ház után építési anyaga nem maradt, ezért levélbe zárt 15 forintot, s azt nagyapjához elküldte, hogy ő is segítse legalább náddal a poétát. Az öreg Széky Zsigmond a nádról el nem feledkezett, hanem unokája levelét, amely Csokonainak szólt, valahova eltette a tizenöt forinttal együtt, s az azóta sem került elő. Ismételten hívja a költőt Gesztelybe. Szeptember 20-án Tiszaigarra utazik s előreláthatólag ott lesz október 4-ig. Jó lenne, ha ott találkozhatnának, s onnan pedig Gesztelybe mehetnének. A múlt esztendei helyett legalább az idei berentei szüretet együtt tölthetnék.

19 A költő válasza megint késett. Az 1802 szeptemberében kelt levélre csak 1803-ban válaszolt, ha ugyan közbeeső levélváltásuk nem kallódott el. Tény az, hogy ebben a levélben már az 1803-as szüretről beszél Csokonai, amelyre Paksi úr felmenetelét be is jelenti - maga helyett. Érdeklődik barátja kisfia felől. Puky fia, József tehát ekkorra már megszületett. Nem lehetetlen, hogy ez a levél 1803 farsangján keletkezett, hiszen Csokonai így kezdi: „Theátrumba valék tegnap, mikor a judeumbeli polgár házunkhoz hozta leveledet. Az éjjel a bálba valék;" Talán farsangi bálról ír itt Csokonai.

20 1803. április 11-én Tiszaigarról küldte a következő levelet Csokonainak. ,,Tudom íekete lesz előtted - írja - 1802. esztendő emlékezete. - De én az utolsó leheletemig gyászolok - és inkább haljak meg ma - mint többet ollyat érjek. - A' mennyire meg örvendeztetett kedves kis Josefem élete - sokkal több keserűt mért rám az esztendő vége - Jaj! de had ne is emlékezzem azokról. - Elég öröm, hogy még a kis hám él.. Iris vidám és eleven." Vargha Balázs emögött a szavak mögött Puky megkeseredett családi életét sejti. Nem tudja azonban ő sem megfejteni, hogy a levélben említett Iris és Ira kicsoda. Az tűnnék evidensnek, hogy itt Puky feleségéről beszél, aki gyermeke, a kis József születése után betegeskedhetett, s akinek még élete is veszélyben foroghatott. S amennyire elkeserítette Pukyt az esztendő vége, az legalább boldogította, hogy él a felesége. Tisztázhatatlan egyelőre, miért említi a két nevet. Ira a harag istennője, írisz a szivárvány megtestesítője és az istenek hírnöke. A levélben tovább olyan kérdésekre válaszol Puky Csokonainak, amelyek egy ránk nem maradt Csokonai-levélben lehettek. A költő kereskedésbe akar fogni. Borral, dohánnyal a legkifizetőbb a kereskedés. A legnagyobb hasznot azonban a marhával való kereskedéstől remélhetne, „de e tellyességgel nem mi forma embereknek való".

21 18 Puky István levele Csokonainak. Gesztely 1802. május 20. Vargha Balázs: Csokonai emlékek. 109-110. nr. 51. 19 Puky István levele Csokonainak. Gesztely, 1802. szeptember 5. Vargha Balázs: Csokonai emlékek. 116-117. nr. 60. 20 Csokonai levele Puky Istvánnak. (Debrecen, 1803.]. Csokonai: MM II. 963. 21 Puky István levele Csokonainak. Vargha Balázs: Csokonai emlékek. 137-139. HarsányiGulyás közöltek még egy Pukyhoz szóló levelet: i. m. II/2. 656-658. Ugyanezt Vargha Balázs nem közli. Csokonai Debrecenből 1799. március 16-án írta volna. A költő viszont 622