A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művészettörténet - Sápi Lajos: Figurális díszítés debreceni református templomban

Sápi Lajos Figurális díszítő festés debreceni református templomban. Nagy Czegléd utca keletre néző, tölcséresen kiszélesedő, városszéli torkolatában, az egykori országos hírű debreceni vásárok helyén -, ahol korábban a város határát jelentő líciummal benőtt árok haladt el -, a lakosság gyarapodásával, beékelődve a kijebb helyezett kerítés vonalával felszabadult térségen, hét kis házas telket magába foglaló lakótömb alakult ki már a XVI-XVII. században. A város utcanegyedenként szervezett közigazgatási rendjében ezt az egykor városszéli területet Czegléd utca 46-tól 52-ig terjedő sorszámmal tartották nyilván. Debrecen város történetében az évszázadokon keresztül állandóan visszatérő tűzvész 1811-ben háromszor is fellángolt és elhamvasztotta a város nagyrészét, számszerint 1497 lakóházat, amely alkalommal leégett a déli részeken elhelyezkedett ősi Torna, vagy Boldogasszonyfalva teljes területével s ezzel együtt a szomszédos, fent említett Nagy Czegléd utcai lakótömb is. Ezek voltak a várost pusztító utolsó nagy tüzek. A Debrecen szabályozására 1802ben a városi tanács által alkotott első városrendezési határozat értelmében a leégett régi, halmaztelepülésű, zeg-zugos Boldogasszonyfalvát felszámolták; a tűz után teljesen új utca hálózattal és általános telekrendezéssel becsatolták a korábban kialakult ősi városközpont települési rendszerébe, míg a Czegléd utca torkolatában elpusztult hét telekből álló kis lakónegyedet végleg megszüntették. Helyén egy szabad teret létesítettek a fejlődő városi forgalom zavartalan biztosítása érdekében. A XIX. század elején utód nélkül elhalt Szombathy István volt debreceni főbíró (1736-1810) és felesége Veresmarthy Zsuzsanna (1745-1819) a városuk iránt érzett szeretetük és megbecsülésük jeléül vagyonuk jelentős részét egy református templom építésére hagyták. A nagy értéket adományozók iránti hálából a református egyház -, addig is míg a templomot megépítik -, egy kehelyben végződő, klasszikus formájú gránit emlékoszlopot készíttetett 1873-ban az örökhagyók nemes cselekedeteinek megörökítésére. Ez az emlékmű korábban a Nagytemplom mögötti Emlékkertben állott, majd az örökhagyók alapítványából létesült templom építésének negyvenedik évfordulója alkalmával, midőn az épületen nagyfelújítást végeztek, a Kossuth utcai templom északi oldalánál kialakított kis méretű parkba helyezték át. A református egyház az alapítványt tévők kívánságának megfelelően, a város által már 1827-ben kijelölt helyen, a Nagy Czegléd utca szabadon álló kiteresedő keleti torkolatában, a korábban ismertetett, tűzvészben elpusztult lakótömb helyén felépítette 1886-87-ben Petz Sámuel budapesti építész, műegyetemi tanár tervei alapján neogót stílusban az új templomot. A téglagótikával létesült épület új jellegű, karcsú tornyával és mozgalmas külső tömegével kellemes városképet biztosított. Építésének idején a vörös és sötétsárga nyerstégla 601