A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)
Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: A XX. századi magyar grafika a Déri Múzeum képzőművészeti gyűjteményében
fametszetű. Megrendelésre kék nyomású linómetszeteket is készít könyvjegyként, alkalmi grafikaként. A 30-as években jelentős sikereket ér el hazai és külföldi kiállításokon. 8 ' 1 Legjobb fametszeteit reprodukálja több folyóirat (pl. a Kelet Népe) és katalógus. 1936 körül készített fametszetei már a fésűs technika ismeretéről tanúskodnak („Nyári emlék"). Két dúccal, kék és barna nyomással készült népéleti jelenete, az 1937-es „Falu bolondja". Tematakiailag igen változatosak fametszetei: aktok tájban és műteremben, vagy szobabelsőben („Tavasz", „Macska a műteremben", „Festőállvány előtt"), tájkép („Nyári emlék"), szabadban pihenő emberek („Vasárnap a Nagyerdőn", „Nyaralás"). Szociális érzékenysége igen korán megmutatkozik, gyakran ad hangot a szegények iránti részvétének, együttérzésének (pl. „Szegények fája", 1939, „Szegénysoron" 1945). Erről így írt Soó Rezső. 8 ' „Debrecen graíikusai közül az egyetlen, akinek vésője a koldust, a íáradtan hazatérő proletár munkást, a mosóasszonyokat, a dolgozó családját megörökíti, talán saját életének létküzdelmei tették erre íogékonynyá". Múzeumunkban levő kb. száz rajzának egy része illusztráció, 80 helytörténeti jelentőséggel bíró leíró rajz, másrésze a kisemberek életének, Debrecen intim részeinek szinte naplószerű feljegyzése („Makkszedők", „Városi kertészet", „Zöldvendéglő"). A két világháború közti debreceni képzőművészeti szervezeti élet két vezetője Gáborjáni Szabó Kálmán és Toroczkai Oszwald volt. Előbbi elsősorban az Ady Társaság tevékenységében, valamint az Ajtósi Dürer Céh munkájában töltött be jelentős pozíciót, utóbbi a Művészház és a Műpártoló Egyesület vezetésében. Senyéi Oláh István mint az Ady Társaság titkára, lelkes ügyintézője 1927-1947 között töltött be városunkban pótolhatatlan szerepet 8 '. A Művészházban dolgozott rézkarc levonó gépen, ennek tanúja 1925-ös „Búcsúzók" с karca, (amely lemezével együtt a Déri Múzeum tulajdona), valamint kisméretű, női aktjai. Ceruza, krétarajzai festményeihez, szőnyegeihez, monumentális terveihez készített vázlatok, tanulmányok. Sporttárgyú mozdulattanulmányaiból kb. félszáz kisebb-nagyobb méretű rajzunk, akvarellünk van. Kortörténeti szempontból, de a művész álláspontjának megítélése szempontjából is igen jelentős „A nép a szovjet kormány kikiáltását várja Debrecenben 1919. III. 21-én" с ceruzarajza. Szociális érzékenységének, cívisostorozó hajlamának jelzői a „Debreceni hentesbolt", „Cívispár". Debreceni külvárosi hangulatképek a „Vonat a Téglás kertben", „Külvárosi fodrász", „Debreceni pékség", amelyeken szigorú tárgyiasság vagy lírai kifejezésmód váltakozik. Színes ceruza-, vagy krétarajzai egy részén stilizáló, dekoratív hajlama jut kifejezésre („Varjak a háztetőn", „Szimbolikus szőlőtőkék", „Présház"), másrészén („Magvető", „Szántó paraszt") jelképesség, monumentális erő. Számtalan arcképvázlata készült édesanyjáról, önmagáról. Önálló műalkotás az 1921-es „Önarckép", ahol hangszerek és festőállvány társaságában ábrázolja önmagát. 1950-es „Apám" rajzán a már halott apa emlékét idézi volt környezetében, műhelybelsőjében történő bemutatásával. Az ugyancsak 1950-es „Apám szabóműhelye" с rajzán csak a hegedű és a varrógép jelenik meg ódon, kissé szecessziós vonalvezetéssel. A tárgyak önmagukban, emberalak nélkül is képesek jellemezni apját, s felidézni emlékét. Emberi és művészi eszményképe Bartók Béla és Ady Endre volt. Rajzai gyakori modellje a hangszer és kotta, utóbbi „Bartók" felirattal. A lap alján gyakran jelöli zenehallga84 Grafikáit Stockholmban, Rómában, Hamburgban, Nizzában stb. állították ki. Kitüntetést kapott Nancy-ban, Párizsban. „Macska a műteremben" с fametszete 1939-40-ben Chicagóban szerepelt. 85 Soó Rezső: A mai debreceni grafika (Debrecen, 1935). 86 A Déri Múzeum restaurátora volt 1961-ig, 1945 után pár évig - a szűkös anyagiak miatt - munkaköri feladata is volt a másolás, dokumentumszerű rajzolás. A debreceni grafika feldolgozásával is foglalkozott, így tanulmányt írt a Déri Múzeum évkönyveibe a két világháború közti tevékenységről, Toroczkai Oszwaldról (1957. évi és 1958-59. évi évkönyve), valamint a debreceni festészet történetéről („A képzőművészetek Debrecenben" с könyvben). 87 Részletes irodalom: Módy György: Senyéi Oláh István (1813-1963) Alföld, 1970. 7. sz. 81-84. Sz. Kürti Katalin: i. m. Déri Múzeum Évkönyve 1972. 456. és 1974. 38* 595
