A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: A XX. századi magyar grafika a Déri Múzeum képzőművészeti gyűjteményében

dek, lebegőek. Itt is, mint későbbi lovas kompozícióin (1947-es „Száguldó lovak" tusrajzán és 1950-es „Lovak" ceruzarajzán) csak távolról érződik a közvetlen tájélmény, a Hortobágy hatása, s a jelképi erő dominál: a puszta (mint Petőfinél) a szabadság jelképe végtelenségével, szabadon száguldó lovaival. Az 1950-es „Lovak" с zsírkréta rajzán a ritmusnak fontos szerepe van: a két, egymást kissé takaró ló feje, lábtartása párhuzamos, kígyózó vonalban ismétli egymást, a harmadik, keresztbe fordult lótest szögben, elfordulva adja, ismétli ugyanazt a ritmusjátékot. Portréin a bensőségesség, állatábrázolásain a dekorativitás váltakozik a monumentalitással. Metszeteivel szemben élettelibbek paraszti témájú rajzai, különösen remekei, a „Tanyasi postás" és „Emberek a hóban". Utóbbi tusrajzán két favágó halad a hóban álló fák felé, az előbbin sík téli tájban, szánon hasítja a havat a postás. A monumentális, szürke egű tájban a ló, a szánkó, az emberek alig jelzett foltként jelennek meg. Alakjai „ismeretlenek" (háttal ábrázoltak), a munka névtelen hősei, a természettel viaskodó egyszerű emberek. Épp ezért és ezzel jelképi erejük van. Ezt a hatást még azzal az ellentéttel is fokozza a művész, hogy könnyed, japán tusrajzokra emlékeztető tériséget teremt gazdag ecsetvonású tusrajzain. Metszeteire, rajzaira egyaránt illő Szegi Pál elemzése :

56 „az alföldi táj monumentális mozdulatlanságának puritán élménye megfontolttá tette... az élettel átitatott formákat érzékeny, de kemény

{ és tiszta kontúrral írja körül". Gáborjáninál kisebb mennyiségű, de igen színvonalas rajzanyaggal van képviselve gyűjteményünkben Kohán György. Tus- és tollrajzai festményei szellemével rokonok. Tiszta tekintetű fiatal női, dolgozó asszonyai monumentális egyszerűséggel állnak előttünk, mégis termékenységet, erőt, szépséget képviselnek. Kitűnik rajzai közül átható tekintetű, plasztikus arcú fiatal leány portréja, nagyerejű asszonyfeje és „Anya gyermekeivel" háromalakos lavírozott tusrajza. Az asszony alakjában úgy hangsúlyozza az erőteljességet, a mindenre jutó energikusságot, hogy utal gyöngédségre, és talán a) világ óvására is. Boross Géza 1936-1939 közt készített krétarajzai alföldi táj élményből fakadóak („Falurészlet", „Őszi hangulat"). Munkásábrázolásain átlós szerkesztéssel, merészen megfeszülő alakjaival, erőteljes fény-árnyék hatásokkal ér el expresszív hatást. Míg tájain a líraiság szolgálatában állnak bársonyos feketéi, ezeken a kontraszt eszközei. A modern magyar festészet két nagy alakjától, Szőnyitől és Nagy Istvántól krétarajzokat őriz a múzeum. Szönyi István női aktjai nem autonom alkotások, festményeihez készített gyorsiramú vázlatok. Fekvő női aktja kontúrrajz (felső részén külön, a lábról készített kiegészítő skiccel), ülő aktja festőibb hatású, gazdag, tónusos. Nagy István múzeumunkban levő egyetlen rajza igazi remekmű. Leggyakoribb modelljét, édesanyját állítja elénk kékekkel, barnákkal dúsított háttérben, széken ülve. Vallomás ez, a benne élő anyakép megmutatása. Mint ahogy a fent említettek festészetének, úgy Medgyessy Ferenc szobrászaténak is jelentős kísérője és segítője a rajz. Erről a szobrász így nyilatkozik: „Talán nincs is szobrom előzetes rajz, vagy rajzok tömege nélkül. Sok mindenbe belevilágítanak" . . . „A rajzból lesz a dombormű, a domborműből a szobor - egyik a másikat táplálja" .^ A rajz nem szolga Medgyessy művészetében, egyenrangúnak tartja szobraival, ezt bizonyította pl. „Száz rajz" с művének kiadása, valamint „Életemről, művészetemről" с könyvének számtalan nyilatkozata. Pataky Dénes szerint „összefoglaló jellegük mellett is reális, a formákat kiemelő, a tömegeket kerék vonalakkal átölelő, a plaszticitást hangsúlyozó szép rajzai szobrainak szellemét tükrözik".^ A Déri Múzeumban levő rajzai jórésze is szobraihoz készített vázlat, tanulmány. Különös jelentőséggel bírnak azok, amelyek kisplasztikái, vagy dombormű-, plakettváltozata is a múzeum tulajdona, vagy amelyek monumentális megrendelése Debrecen városához kötődik. Sajnálatos, hogy a Déri téren álló négy heverő akt kisplasztikái változatait 56 Magyar Csillag, 1944/1. 311. o. 57 Közli: László Gyula Medgyessy monográfiája (Bp. 1968. 42. o.) 58 Pataky Dénes: A magyar rajzművészet (Bp. I960. 40. o.) 581