A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művészettörténet - Masits László: Káplár Miklós művészi indulása

lesz. На 20 esztendeig nem tudtak agyon nyomni bennünket, most már nem. Egyebekben pedig dolgozgatom itt távol a világtól ami igen szép lenne, ha az a bizonyos anyagi kérdés is távolabb lenne a fene egye meg. írjál K. Tibor néha, mit csinálsz, mi történik, végre Te mégis jobban benne vagy a forgai(a)gban." Boromisza merész kísérletének eredménye: „ ... itt találtam

0

" meg azt a légkört, azt az életet, amelynek magyar ízét, ősi hamisítatlan magyar jellegét át tudtam szűrni azon a fényszitán amit eddig a kozmikus művészet nevelt belém." Lyka Károly

1

'

7 szerint: „ . . . a Hortobágynak lett különleges tolmácsa,. . ." Káplár hortobágyi éveit Boromisza

(18

így látta: „ . . . mindig akart valamit, ami alkotásszámba megy . . . valamit ami túl van a mesterségek fogalmán . . . Ami súrolja a teremtés határait. Annyit és amennyit lehetett. Ami kitelt képességeiből. Ezt szinte maradék nélkül el is érte. És ez a legnagyobb erénye. Mint embernek, mint művésznek egyéni eredménye." „Boromiszát éppen festői ereje mentette meg attól, hogy képei néprajzzá váljanak." - hangsúlyozta a közelmúltban László Gyula

,i;i

. Ügy véljük, hogy Káplár szintén elkerülte ezt a buktatót, mely művészete kiteljesedésében megakadályozta volna. László Gyula elégtételt is jelentő méltatása a Boromisza művészetével foglalkozó Szabó Sándor Géza elgondolását is igazolja. Barátja és mecénása volt Ecsedi István'" a Déri Múzeum igazgatója. A szó pozitív értelmében a debreceni cívis társadalmat képviselte. Ahhoz a réteghez tartozott, amelyik áldozott a városért, ősi intézményeiben jelen lévő kultúrájáért. Részben romantikus antikapitalista: patriarchális felelősséget érez az elszegényedő nép iránt. ,, . . . az ősfoglalkozások és a táplálkozás kutatásában volt kiváló gyűjtő."'

1 Mint néprajztudós Káplár számára tudatossá tette a népi kultúra értékeit. Hagyatékának megmentője. Egyéni művészete a legnagyobbjaink elismerését biztosította számára. így választották őt a haladó szellemű képzőművészeteket is támogató Ady-Társaság képzőművészeti osztályának tagjává, majd egyik irányítójává. Barátságuk nemcsak a triász és körük emberségére jellemző. Káplár tehetségének vitathatatlan mércéje is. Az első világháborúból az újabb világégés felé menetelő ország társadalmi és anyagi ínségének másokat összeroppantó szorítása ellenére ő alig két évtized alatt bontakozott ki. Káplár neve is olvasható a nemzeti radikálisok arcképtervében:'- „ . . . Baló Elemér, Bányai Kornél, Benedek P., Budai György, Erdélyi József, Féja Géza, Fodor József, G. Szabó Kálmán, Gulyás Pál, Hont Ferenc, Illyés Gyula, József Attila, Káplár Miklós, Kemény László, Kerék Mihály, Kodolányi János, 66 Boross Mihály: Boromisza Tibor, a magyar avantgardista festő a Hortobágyról, ahol új képeit festette. (Esti Kurír, 1929. dec. 8.) 4. 67 Lyka Károly: Festészetünk a két világháború között (1920-1940) Visszaemlékezések (Bp., 1956. Képzőművészeti A. K.) 72. 105 4- képek. 68 Boromisza Tibor levele Masits Lászlóhoz. Részlet. (Buda., 1944. március 1.) 69 László Gyula: megnyitóbeszédéből Boromisza Tibor emlékkiállításán. (Szolnok, 1974. V. 12. Damjanich Múzeum.) 70 Ecsedi István (1885-1936) a debreceni ref. Kollégium tanítóképzőjének tanára, 1929-től az épülő Déri Múzeum igazgatója 51 éves korában bekövetkezett haláláig. 71 Tálasi István: Néprajzi életünk kibontakozása. 14. 72 Bajcsy-Zsilinszky Endre: Egy nemzet két világ között. Szabadság 1934. nov. (K. Nagy Magda: A válasz. Tanulmány. Bp., 1963. 268. 554