A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művészettörténet - Masits László: Káplár Miklós művészi indulása

hoz nyúlnak és meglepő dolgokat teremtenek a maguk primitív technikájá­val. Ezek az őstehetségek voltaképpen az ősművészetnek tanítványai. A nép­művészet éppenúgy megállapította a maga sémáit, mintáit, beszédnyelvét, mint a kulturális művészet. Aki a falusi életben nyúl a művészet szerszámá­hoz, az azokból a vonalakból, mintákból és stílusból indul ki, amit a gyermek őriz a falu életében, gyermeki nemzedékről az új nemzedék veszi át a hajdan felnőttek tudományát képező művészeti beszédmodort. A magas kultúra fes­tői, szobrászai felszabadultak ez alól a megmerevedett s mégis eleven tárgya­lási módszer alól. De mind a kettőben lehet értéket teremteni. Ahogy a kínai és japán művészet sok évezredes látásmód alapján nekünk idegen módon áb­rázolja az embert és az életet, úgy a magyar földmíves népnek valósággal kész stíluseredmények állanak rendelkezésükre, mikor hozzáfognak a maguk láthatárán levő jelenségeket megörökíteni. Káplár Miklós nem ezek közül a naiv és primitív őstehetségek közül va­ló, ö már csaknem a legmagasabb és legegyénibb festői látással látta meg, amit meg akart mutatni. Csak a tömörségben, a jellemek és tárgyak komor egybefoglalásában maradt meg azon a határon, ahol ő egyéniség lett és a leg­nagyobb festők értékével emelte fel az őstehetséget, mely lelkében élt, mint azt ezen az emlékkiállításon mindannyian láthatjuk. Örülök, hogy ezeket itt elmondhattam és köszönet annak/' 0 aki lankadat­lan fáradsággal dolgozik ezeknek az őstehetségeknek érdekében." A triász humanizmusát a nemzet iránti ragaszkodás táplálta. Móricz Zsig­mond és Medgyessy nemcsak avatott értői voltak a nép művészetének, hanem rejtett értékeinek feltárói saját alkotásaik gazdagításában. Káplár nagy mes­terei azonos irányba hatottak. Ennek tudható, továbbá önzetlen támogatásuk­nak, hogy ösztönösséget kinőtte és tudatos művésszé vált. * * * Káplár életműve ma is több kérdést vet fel. A triász körében már mint elismert tehetséget, több értékes mű alkotóját találjuk. Kérésemre indulásáról, küzdelméről, barátjává lett mestere Medgyessy Ferenc"' 0 így írt: „Kedves barátom Megpróbálom pár sorban vázolni Káplár Miklós művészi életrajzát, bár ez csak hiányos lehet, mert az elindulása felől: milyen iskolát járt, kik taní­tották, mennyi ideig, nem tudom Sohsem kérdeztem tőle. Ellenben annál több szó esett festő és rajzbeli problémákról. Meglevő munkái megjavításáról. Örültem, hogy készséggel igyekezett a tanultaknak hasznát venni. Adtam is neki egy életre szóló programmot. Szerettem benne, hogy olyan egyszerű, jó­zan ember, talán a legegyszerűbb, akikkel találkoztam. Ez az egyszerűsége ve­titődött ki a képeire, ami az irányát jellemezte Lehet, ez tetszett meg Rippl­Rónainak, aki egy időre magához vette, kipróbálni, mennyire halad. 49 Bálint Jenő rendezte a Magyar őstehetségek Kiállítását (1934. Budapest, Nemzeti Sza­lon.) Móricz Zsigmond a rendező jószándékát ugyanúgy feltételezte, mint Boromisza Tibor és Lehel Ferenc, akik éles kritikáikban elítélték az őstehetségek ürügyén politikai tőkét kovácsolókat. 50 Medgyessy Ferenc levele Masits Lászlóhoz. (Budapest, 1953. dec. 28.) 546

Next

/
Oldalképek
Tartalom