A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művészettörténet - Masits László: Káplár Miklós művészi indulása

6 .kép Káplár Miklós : A Róma-villa. J. j. 1.: „Káplár 926". Ceruza, papír. (Hátlapján 2 akt-vázlat.) 281 X 226 mm. (Debrecen, Déri Múzeum.) rendesen gondolkozni. Itt vagyunk még a családdal, gyászolunk szomorúan járunk kelünk hiányzik valaki, hiányzik a Mester, . ." Káplár, életének talán legboldogabb korszaka után elhagyta azt a helyet, ahol'" Senyéi Oláh István szerint: Medgyessy is sokat „lengyeleskedett"." A „Somogy-ország" közepébe, Kaposvárra varázsolt Róma-villából Rippl-Rónai elhunyta után - akinek emlékét Káplár művészetében letörülhetetlenül őrizte - hazatért szülőföldjére. A nagy mezőváros szélére, ahol a napraforgóból, csutkaizikből korcolt kerítést minden télen feltüzelő családok gyermekei lábbeli hiányában még iskolába sem járhattak. Ez a fénysugár nélküli közeg, a művész vajúdásából legfeljebb annyit észlelt: „festi a nagy semmit." Eszményeihez hű maradt. Rippl-Rónai tanácsából megértette, hogy festészetének igazi tárgya az Alföld, a Hortobágy. Szülőföldjéhez mindvégig ragaszkodott. Ez az érzés - mely másokat provinciálissá tett - őt valósággal megújította. Támogatói hisznek megalapozott elhatározásában:''. „Dr. Ugrón Gábor és a modern művészek egy része azon erősködtek, hogy menjek le Szentendrére és ott műtermet és ellátást kieszközölnek. De én csak a Hortobágyra megyek vissza. És ezt helyeslik: Vaszary János, Fényes Adolf, Iványi Grünvald Béla, Dr. Rózsaffy Dezső és Dr. Petrovics Elek." 32 „1913 [...] (L. Gy.): „Rippl-R.-éknél nyaraltam..." László Gyula: Medgyessy Ferenc életműve. Db., 1972. (Hajdú-Bihar megyei Múzeumok Közleményei 16. sz.) 8-9. 33 Lengyelország szabadságharcainak számtalan üldözöttjét otthonaikba is befogadták Magyarország nemesi családjai. A lengyelek beilleszkedéséig vendégeskedésük évekig is tartott. Azóta mondják arra a személyre, aki hosszú ideig vendégeskedik, hogy lengyeleskedik. Uray György szíves közlése. 34 Káplár levele Ecsedi Istvánhoz. (Bp., 1931. dec. 22.) DMA Néprajzi Gyűjt. V. 96. sz. 12. 534