A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művészettörténet - Masits László: Káplár Miklós művészi indulása

jen és ne sokat tanakodjon, dolgozzon tovább kedvvel, szívvel és észszel. Küzdeni Mindenkinek kell, hogy eredménnyel járjon fáradsága, ami be is fog következni, ha türelme nem fogy ki. A festői pálya a legtehetségesebbnek is nehéz. Feküdjön le minden este azzal az érzéssel, hogy valamivel tovább jutott a tökéletesedés felé. Szeptemberben fenn leszek valószínűleg, akkor mutassa meg újból dolgait - szeretném látni. Igyekezzék lassan, jól befejezni képeit! A debreczeni kiállítás egyelőre elmarad. Köszönöm az érdeklődést, majd máskor. Tisztelője Rippl-Rónai Józ(sef) (A levelezőlap túloldalán): (5. kép) „A maguk tájéka oly szép, egyszerű és magyar, hogy meg kell - pláne Magának! - festeni, így van az alakokkal és érdekes typusok. Kár volna elhanyagolni. Csak rajta! Isten vele. R" Mestere művészetének nagy, nemzetközi elismerése esztendejében

20 írta e sorokat.21 „ ... Én nagyon jól érzem magam, mondhatom, hogy soha nem voltam még ilyen boldog mint most; csak most tudom, hogy milyen jó a mester mellett lenni. Sokat sétálunk a hegyeken . . ." Jellemző, hogy Káplárnak egyik féltékeny, „jól értesült" pályatársa a művész halála után húsz év múlva sem mulasztotta el megjegyezni: „RipplRónai birtokán Káplár közönséges vincellér volt". Elfogultsága miatt nem láthatta, hogy a kaposvári „árkádiában" a csikósbojtárból lett művésznövendék vadhajtásainak valójában ki is volt a felejthetetlen kertésze? Levelétolvasva, Kaposváron töltött hónapjai mintha feledtetnék nehéz éveit: „Úgy volt, hogy újévre haza megyek, de a mester nem enged . . . azt monda Mester, hogy talán nem szeret nálunk lenni, hogy mindenáron el akar menni. Én pedig jobb szeretem, ha maga itt van nálunk . . . Ami azt illeti nem olyan túlságosan vágyok én haza csak a szüleimet szeretném látni. A Mester és a nagyságos asszony nagyon szeretnek . . . Mondhatom, hogy el sem lehet azt képzelni, hogy milyen finom emberek . . . Csak dolgozz és nyitott szívvel járj. Érezni kell minden pillanat fontosságát, felszívni minden perc illatát és előre kell tudni, hogy mit akarsz festeni és szigorúan kell elbírálni a saját dolgaidat ... A Mester le fog menni Böszörménybe, ha letelik a diéta .. ." Rippl-Rónainak 1911-ben megjelent: Emlékezései-bői idézzük:

23 „Közvetlen tanítványom nem is volt más, csak a már említett ifjabb Maillol.

2

^ Hacsak még a „Pubit", all éves Martyn Ferencet nem számítjuk annak, aki ítt a kaposvári tanyámon rakoncátlankodik . . . sok tehetséget látok benne. (. . .] Minden erőltetés vagy szisztematikus oktatás nélkül figyelmeztetem erre is, arra is, aminek fejlődése érdekében éppen szükségét látom." Rippl-Rónainak - aki „ . . . arra volt büszke, hogy MaiHoU^ rábeszélte a mintázásra" - kevés 20 „... 1926 októberében ünnepelték Rippl-Rónait, abból az alkalomból, hogy a KUT kiállítást rendezett, s az Uffizi Képtár megvette művészgalériája számára Rippl-Rónai önarcképét." (Új Magyar Múzeum. Móricz Zsigmond hagyatékából. MTA Irodalomtörténeti Intézete. Jegyzetek: 11. - Schöpflinről. 447. 21 Káplár levele Maghy Zoltánhoz. (Kaposvár, 1926. máj. 25.) 22 Káplár levele Maghy Zoltánhoz. (Kaposvár, 1927. jan. 9.) 23 Rippl-Rónai József: i. m. 125. 24 Gaspard Ribot Maillol-lal azonos, akinek nagybátyja: Aristide Maillol. (M. L.) 25 Genthon István: i. m. 20. 532