A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Balázs Lajos–Hoppál Mihály: „... ismerem én ezeket a neveket ...” – Vallomás és életforma

rek a huszár őseimnek tisztelettel adóztam és elmondtam magamban a Petőfi Sándor megtisztelő versét, melyet iskoláskoromban március 15-re tanultam, hogy: Koszorút kötöttem Cserfa levelekből Harmat csillog rajta. Öröm könnyeinbői. Kinek adnám én ezt. Kinek adnám másnak. Mint vitéz Lenkey Huszárszázadának! - Mert itt állomásozott a két lengyel faluban a császári 6. Würtenberg nevú huszárezred, amelyhez magyar fiúkat toboroztak ez időkben. Míg ott voltunk Jesupolban mindig kutattam a 6-os huszárok után, mert tudtam azt odahazai idős emberek elbeszéléseiből, hogy ezen ezrednél szolgáltak nádudvari fiúk. A régi istállókat jártam, mert akkor még kaszárnya nem volt, hanem házaknál voltak elszállásolva, majd egyik nap egy régi istálló ajtaján bicskával bevésve egy név két kezdőbetűjét M. L. így megtaláltam, aminek nagyon megörültem, mert rögtön tudtam, hogy itt Hortobágy és Hortobágy környékén lakó fiúk is szolgáltak. Mert a Hortobágy környéki bojtárfiúknak az a szokása, hogy ahol szolgál, ott a kút kávája vagy istálló ajtaira rávágta a bicskájával a nevét vagy kezdőbetűjét, de többet ekkor nem tudtam meg. Majd napok múltával a parancsnokunk szállásunkra jött vizitre és többek közt ezt mondja nekem, hogy Balázs, magát minden érdekli, menjen el egy csendes napon a falu templomához, az ajtó be van zárva, de az ajtó mellett van egy gránátlyuk, ott be tud bújni és nézze meg ezt az oltárképet, ö akkor mondta, hogy melyik festette és nézzem meg; úgy is lett másnap elmentem, bebújtam a gránátlyukon és megnéztem a képet, ami nagyon szép volt. Utána mint katolikus fiú, idehaza iskolás koromban sokat ministráltam és érdekelt a sekrestye, bementem, ott szétnéztem s megtaláltam a kijárati ajtót is melyen ki lehetett menni a szabadba és átmentem a papi lakba, mely ki volt ürítve. Szobáról szobára mentem, mind üres volt, majd az egyik szoba a könyvtár volt. Na, gondoltam, most innét vihetek olvasni valót, de a szépkötésű könyvek mind lengyel vagy latin volt, nem tudtam használni, de kutatásom alatt találtam egy magyarul írt harminc lapos kéziratot, aminek igen megörültem és nádudvari feljegyzések voltak benne, írója Sisvai Márton római katolikus lelkész volt. örömmel vittem szállásomra, hogy elolvassam és megtudjam, hogy mi ez? A lövészárokbeli szálláson olvastam el a feljegyzést, és megtudtam, hogy ő az írója: Sisvai József postamester és Moldoványi Magdolna fia, az apja elhalt 1816. január 29-én 36 éves korában, szolgálati útjában. Báránd község alatt lovastól, kocsisostól megfagyott, igen zimankós hideg idő volt, sok hó esett. Még most is emlegetik az öreg emberek, ha hideg tél van mondják, hogy: Itt van Sisvai! - vagy - Jön Sisvai

I Mint árva gyerek nőttem fel, iskolába jó tanuló voltam és a helyi plébános javaslatára lelkésznek tanultam ki és Eger város lelkésze lettem. De Kossuth hívó szavára beálltam a honvédségbe és Világos után menekülni kellett és egy jó barátjának, egy lengyel légióssal ide menekült, aki ide való volt és itt a helyi lelkésznél húzta meg magát és itt készítette ezt a feljegyzéseit. Mert tábori lelkészsége alatt 6-os Würtembergi nevű huszárok az ő lelki gondozása alatt voltak, aki közt Kerekes Gábor hadnagy nádudvari fiú volt, együtt nőttek fel, ezért is menekült ide, meg az ezrednél sok nádudvari fiú volt. Jegyzései között volt azon nádudvari fiúk nevei is, akik Lenkey huszárszázadába hazajöttek Jezupolból a szabadságért küzdeni. A Lenkey János százados százada Jezupolba állomásozott és itt gyülekezett azon éjjel a jezupoli nagy völgyben. Kerekes Gábor hadnagy csapatai a Dnyeszteren túl levő Máriapolban állomásozott. Igen vigyázni kellett, mert az ezrednél sok idegen nemzetiségű tiszt és legénység volt. Kerekes Gábor hadnagy a Máriapolba levő századoknál összeszedte a nádudvari fiúkat, előre megbeszélve volt és akkor éjfél felé felnyergeltek és tudták hol van a Dnyeszteren gázló és ott átúsztattak és a Jezupoli nagy völgyben csatlakoztak a Lenkey százados csapatához. Mikor összecsatlakoztak, elindultak a haza védelmére úttalan 508