A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Balázs Lajos–Hoppál Mihály: „... ismerem én ezeket a neveket ...” – Vallomás és életforma

több földműves napszámos embernek ingyen, díjmentesen több éven át járatta. Az uradalom aratói között is volt két ember, akinek járt, mikor megjelent csütörtökön, az illető kihozta és a déli időben, mely 2 óra volt, felolvasást tartott belőle, utána elbeszélgettek róla, hét végére még az apróhirdetést is kiolvasták. Már ekkor agrárszocialista csoportok is voltak, ezeknek a Szabad Szó járt és ez is járt kézről kézre, de leginkább, akik tudtak olvasni és ezek délidőben, vagy ha eső vagy rossz idő miatt kényszerpihenő volt, a szállásul szolgáló hodályba, ha kevesen voltak meg a tüzelőben felolvasást tartott belőle egy ember, mert ekkor még a dolgozó napszámos emberek között a 30-50 évesek között nem mindenki tudott olvasni. Édesapámnak még járt a Vasárnapi Újság, a Világkrónika mellékletével együtt, melyből ő is felolvasott nekik, vagy ha elfoglaltsága volt, akkor odaadta nekik és felolvastak belőle. Mint kisgyermek, ma is jól emlékszem rá, hogy a trágyahordásnál, ahol 5-6 szekér rakodott 18-20 ember, az édesapám a Petőfi Sándor Világszabadság című versét olvasta fel az embereknek. Csak ha a gazdaság intézője vagy ura kijött a tanyára, akkor nem csinálták. 1908. december 28-30-án költöztünk el Szelencésről. Itt laktunk 8 évig, 1900. január 1-től. 1600 kat. hold legelő volt, kevés szántó föld volt benne, de az uraság minden évben töretett fel a legelőből szántónak, ahol először repcét, utána búzát és rozsot termelt, mindig bő termést adott az ilyen szűzföld feltörése. 1905-ben olyan bő termés volt, hogy a birtokon 25 q búza termett és alig leltek helyet neki, a magtár tele lett és egy délben a magtárt szétnyomta a sok búza. Csak nagy nehézséggel tudták megakadályozni, hogy nagyobb kár nem lett. Az uradalomnak itt 3-4 ürü falka* birkája legelt, amelyet a legelőn kevés abrakkal meghizlaltak és így aratáskor, júliusban jöttek a bécsi kereskedők és megvették és hajtották a kabai vasútállomáshoz, ahol berakták vagonba és vitték Franciaországba, mert ott jó ára volt a birkának és azt beszélték az urak, hogy a franciák csak birka ürühúst esznek. Az uradalom sok repcét termelt a friss törésű gyepföldben, ami igen jó birkatakarmány. A birkatrágya meg igen jó talajerő. A repcét aratni nehéz, mindig június hónapba érik be és ekkor az aratók 30-40 ember vágta, 1 nap száradt és akkor összegyűjtötték rudasba**, 6-7 napig itt utóérést kapott, utána nyomtatták. Az uradalom mindig fuvarosokkal nyomtatta ki a repcét. 1897. évben, mikor a Virágos zugi 306 k. hold földet a Magyar Altalános Hitelbank az eladósodott Lukács Dezső-féle birtokot felparcellázta, összeszerveződött hozzá 21 paraszt ember Veres Géza ref. lelkész elnöklete alatt, ő is vett két parcellát belőle. Volt több olyan paraszt ember, aki a széjjel, több darabban lévő földjét adta el és itt egy darabba vette meg. Az én apám uradalmi konvenciós cseléd volt Frischbein Ignác balmazújvárosi birtokán és ott a jószághoz szerencséje volt, s egy kis pénze volt megtakarítva s mikor megtudta, hogy a Virágos zugot parcellázzák, elment Veres Géza ref. paphoz és elmondta, hogy ő is megvesz másfél parcellát, mert még nem voltak ki egészen a földre. Veres Géza elfogadta a jelentkezést és azt mondta, hogy a legközelebbi birtokosok gyűlése elé viszi a jelentkezést. Úgy is lett, hogy a gyűlés elé vitték az ő jelentkezését, de ott több leendő birtoktárs kifogásolta a személyét, azon megjegyzéssel, „csak nem vesznek maguk közé zsidó cselédet társnak", meg még hozzá pápista is (római katolikus vallású), de mivel nem került a birtokra elég vevő, csak vele voltak ki, meg édesapám elmondta ezt gazdájának, Frischbein Ignácnak, aki kocsijával azonnal a Veres Géza lakására hajtatott és elintézte nála, hogy a másfél parcellára édesapám legyen az illetékes. Jött az első világháború és utána a gazdasági leromlás és a pénz értéktelenedése és 1922. évben a hátralévő árát egy darab 115 kilós hízó árából kifizette az apám. Legénykorom (1914-1923-ig) 1914. október havában a bátyám bevonult katonának és én lettem mint utána következő fiúgyermek az apám nagykocsisa. 1914 decemberében a községből több kétlovas szekeret kellett kiállítani hadifu506