A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)
Néprajz - Balázs Lajos–Hoppál Mihály: „... ismerem én ezeket a neveket ...” – Vallomás és életforma
lés, 10 önvallomás, önéletrajz új lehetőség a prózai alkotókedv megnyilatkozására. Természetesen a továbbiakban gondot kellene arra fordítani, hogy az önéletrajzok írói lehetőleg az idősebb nemzedék tagjai közül kerüljenek ki. Azok legyenek, akiket az iskolai emlékek kevéssé forgattak ki az eredeti hagyományos fogalmazási stílusukból. Ki tudja milyen pótolhatatlan történetek, emlékek maradnak elmondatlanul s meg nem írt paraszt-önéletrajzokban. Törekedni kellene arra, hogy a legkülönbözőbb foglalkozási ágak, a kis mesterségek köréből is, rendelkezzünk egy-egy önéletleírással. Az eddig publikált parasztönéletrajzok területi megoszlása is aránytalan. Szükség lenne néhány korábban íródott - a század elején vagy a XIX. században papírra vetett - önéletrajzra, hogy nyomon követhessük a stílus történelmi változását, az iskolai nevelés és a korstílus hatását. Szükség lenne több kisnemesi önéletírás kiadására is 11 , hogy nyomon követhessük a magyar elbeszélő próza, s azon belül a népi írott próza megszületésének útját. * Balázs Lajos nádudvari parasztcsaládból származik. Ősei északról, a palóclakta hegyvidékről költöztek le az Alföldre még a múlt században. Frischbein báró birtokán szolgált már a nagyapja, apja és ő is fiatal korában. A terebélyesedő Balázs família a jobbmódú, megbecsült nádudvari családok közé küzdötte fel magát. Így jellemezte a család beállítottságát egyszer: „abból a munkás rétegből vagyunk, amelyik várta ezt a rendszert." A család és a falu, Nádudvar története, mindig nagyon érdekelte Balázs Lajost. Még az első világháború alatt a Bisztrica partján fekvő Jesupol nevű községben a szétlőtt romos plébánia könyvei között kezébe akadt egy kéziratos feljegyzés, Sisvai Márton, volt egri plébános és 48-as szabadságharcos tollából, amelyben sok érdekes adatot talált Nádudvarral kapcsolatban. Ennek az iratnak a lemásolása indította arra, hogy később mindent összegyűjtsön, ami lakhelyével kapcsolatos. Mint mondta, mindig tartott magánál papírt és ceruzát és amikor hallott valami újat, azt felírta. így gyűlt össze egy hatalmas gyűjtemény, amely a hiedelmeket tartalmazza. Ezen kívül összegyűjtötte és leírta számtalan füzetben a falu helyneveit, ragadványneveit, a népszokásokat, gyermekjátékokat, fej fa feliratokat, a régi sertéstartást, a nád felhasználását az építkezésben, 12 a mezőgazdasági munkát, a pásztorkodás részleteit, a különféle egyesületek és a tsz megalakítását, a község felszabadulásának történetét. Nem 10 A vonatkozó szakirodalomban az „igaz" történetek műfajának kérdéseivel Dobos Ilona foglalkozik - megállapításai közvetve használhatóknak látszanak a paraszti önéletrajzok vonatkozásában is - hiszen esetünkben írott, (s nem elmondott) „igaz történetekről" van szó. Témánkat közelebbről érdeklő kérdéseket feszeget igen alapon tanulmányában Szilágyi Miklós. Ebben azt szögezte le, hogy „a környezetével kölcsönhatásban élő egyénnek a saját élményanyagára épülő, azt formába öntő elbeszélése népköltészeti alkotás" (Sz. M. kiemelése). Továbbá „míg a mesének, mondának elsődleges szerepe a szórakoztatás, az „igaz" történetektől elsősorban új ismereteket vár a befogadó egyén vagy közösség - kifejezetten olyan ismereteket, melyeket csak a történet elmondója fogalmazhat meg: térben és időben távoli eseményeket, s azoknak az egyén számára lényeges tanulságait." (Vö. Szilágyi). 11 Mint amilyen pl. Rettegi 1970. 12 Vö. Balázs 1966 és 1968. 503
