A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)
Néprajz - Balázs Lajos–Hoppál Mihály: „... ismerem én ezeket a neveket ...” – Vallomás és életforma
Balázs Lajos-Hoppál Mihály „.. .ismerem én ezeket a neveket..." A paraszti életforma nem a nyugodt szemlélődés napjaival andalította azokat, akik bele születtek. Kemény küzdelem, munkában roppanó gerinc, érdes tenyér - ez volt az osztályrésze parasztságunk legnagyobb részének. Az ekéhez, szerszámhoz szokott kezek számára a toll nehéznek bizonyult. Ezért volt számomra különleges öröm felfedezni, hogy két vidéki irodalmi lapunkban 1971-ben két paraszti önéletírást adnak közre. 1 Már korábban is jelentek meg paraszti önéletírások. 2 Az egyik éppen a Nádudvarral szomszédos Hajdúböszörményben született, egy csikósszámadó vetette papírra életének lefolyását. 3 Nem kevésbé érdekesek azok az életírások, amelyekből a külföldre szakadt magyarok életéből villantanak fel epizódokat. Hoó Bernát élete Tiszakelecsénytől Kanadáig ívelt és Skallák Illés vallomása is megrendítő olvasmány. 4 Ugyanígy értékesek számunkra a szomszédos országokban élő, nemzeti kisebbségben lévő magyarság életéről szóló híradások. 1970-ben két csodálatos alkotást is olvashatunk. Az egyik Tamási Gáspárnak (a nagy író öccsének) önéletrajza a „Vadon nőtt gyöngyvirág" 5 ; a másik pedig Kurkó Gyárfás „Nehéz kenyér" című könyve. 6 A „Nehéz kenyér ,valóságirodalomként' literatúránk még mindig csak vázlatos történelmi képletében még bizonytalan érték, de ezentúl már el sem hanyagolható támaszpont is. Épp mert történetisége annyira hangsúlyozott, épp mert a meghatározó körülmények között élő embert történelemként ragadja meg, viszonyulásként és benne rejlő lehetőségként. És mindezt a művészet síkján, valóban a népi naivitás őszinteségével, közelien a népköltészethez, s a fejezetek gyors sorjázásával, akárcsak valami rendkívülien szerkesztett népköltési gyűjteményben . . ." „A regény, vagy ha úgy tetszik, e „népi" memoár-írás bizonyossága szerint is, e felé a forradalmi népi szemlélet felé indította már legényke korában az írót a környező szegény paraszti valóság emberi, társadalmi, tárgyi, időbeli - nem meseszerű, nem csodás - tapasztalati élménye. Már a legkoraibb eszmélés, már a család és a táj emlékezete is. Ezt a primeren * Az összeállítás a bevezetés és a jegyzetek Hoppal Mihály munkája 1 Vö. Benedek 1971; valamint a Tiszatáj 1971-es évf.-nak 7. számát s benne Tobács János, Gyovai Pál, Papp Imre, Budai Sándor és Veszelkáné Gémes Eszter írásai. 2 Orosz é. п., valamint vö. Hoppál-Küllős 1972. 3 Kardos 1933. 4 Hoó 1968; Skallák 1968. 5 Tamási 1970. 6 Kurkó 1970. 501
