A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Szalay Emőke: Női fazekasok két hajdúsági faluban

peremet képez, közben kilyukasztja a középső ujjával. A simításnál jobb kézzel belenyúlva elsimítja az alját. A felhúzásnál bal kezével belülről, jobbal kívülről húzza fel a cserép oldalát, amely a talpa felett egy kissé befelé hajlik, pereme felé pedig kiszélesedik. Ezután fakéssel simítja. Kis peremet nyom és csíkot húz az oldalára a fakés hozzáértetésével. A megvizezett simítóbürvél egyenesre simítja a peremet. A simítóbűrt csizmatalpból vágják ovális alakúra. Közepén lyuk van, hogy könnyebb legyen megfogni, 5 cm hosszú, 3-4 cm széles kemény bőrdarab. A bőrről kézzel lehúzza a pocsot, - az elázott, majdnem folyékony agyagot -, és a pocsos cserép oldalára keni. Innen 2-3 naponkint leszedi, kiviszi az udvarra a többi agyaghoz, ahol megszikkad és később újra felhasználják. A kész cserepet metsződróttal levágja a korongról. Az első cserép magasságát és átmérőjét a mértékkel méri meg. A mérték egyszerű pálcika. Ha a cserép nem felel meg teljesen a mértéknek, alakít rajta. Közben egy cipót odaragaszt a korong mellé a deszkára, amelyet bevizez, hogy rátapadjon a cipó. Beleszúrja ferdén keresztül a mutató pálcát, amely szintén gallydarab. A mutató pálcát úgy állítja be, hogy a korongon lévő cserép magasságához és szélességéhez igazodjon. Így a többi cserepet nem kell mérni, csak a pálcához igazítja. A kész cserepet festéssel díszíti. Ehhez fehér földet, öntőföldet használ. A por alakú festéket vízzel oldja fel. A festékes edénynek ecsetelő a neve. Ez erre a célra készített cseréptálka. Mindig ott áll a pocsos cserép mellett. Ha beleszárad a festék, a pocsos cserépből tesz hozzá vizet. A festéket penzlivel viszi fel a cserépre. A nagyobb cserepek felső részére fehér csíkot fest, a csíkba az ecset végével hullámvonalat húz. A kisebb cserepeken a festett csík két szélén egy-egy egyenes vonalat húz. Szárítás A kész cserepeket a metsződróttal vágja le a korongról, és az előtte lévő szikkasztó deszkákra teszi. A fenyőfa deszkák akácfából készült kecskelábakon állnak. Egy deszkára 20 cserép fér el két sorban. Ha megtelik egy deszka, ketten megfogják és kiviszik a tornácra, ahol a napon száradnak a cserepek. Kint ürítenek egy deszkát. Ha már eléggé megszikkadtak a cserepek, sorban lerakják a földre. Télen nem viszik ki a friss cserepeket, mert megfagynának. Ilyenkor a műhelybe állítanak be egy vaskályhát, köréje állványokat tesznek. Ide és a gerendákra helyezett polcokra rakják a száradó cserepeket. Nyáron két nap alatt megszikkadnak, télen lassabban száradnak, könnyebben deformálódnak, elkandulnak. A megszikkadt cserepeket összeszedik és egymásra rakják. Az egyik sort leborítják, a következő sort szájával felfelé teszik rá az előzőre. Egy mester naponta a nagyságtól függően 90-120 cserepet készít. Égetés Amikor a cserepek teljesen kiszáradtak, kezdik az égetést. A kemencébe egyszerre 1500 db cserép fér. Egy kemencére valót kb. másfél hét alatt készítenek el. A félig földbe süllyesztett kemencét még a fazekasnők édesapja készí496