A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Szalay Emőke: Női fazekasok két hajdúsági faluban

6. kép. Fazekas Lídia korongozik, testvére Juliska sikál. Nádudvar, 1974 szolgálja, hogy egyenesen legyen a korongon. Ezt a felhúzás követi. Ezután megnézi az alj vastagságát, belenyom egy kis pálcát, amellyel megérzi, hogy megfelel-e, nem túl vastag vagy esetleg vékony. Majd felfelé húzza. Amikor elég magas, kezdi bővíteni. A karcsúsításnál sokszor kiszorul az ujja az edény belsejéből. Korongozás közben felülről nem lehet jól látni a kis korsó formáját. Fiatal korában sokszor leugrott a korongról, hogy szem magasságból megnézze, elég formás-e, hol kell még igazítani rajta. Napjainkban testvére, Juliska segít, ő nézi és irányítja a formázást. Sok időbe telik míg elkészül egy edény. A korongozásnál használt eszközök közül a korong az édesapjáé volt. A fakést szintén tőle örökölte. Most egy vaskést használ, mert a fakés már elkopott. A csípőbűre, amivel az agyagot fogja nylondarab vagy léggömbdarab. A iurdalót maga faragja. A pocsos cserepet maga készítette, egyszerű kerek tálka. A kész edényeket cérnaszállal vágja le a korongról. Régen az édesapja metsző)ét használta. Az edényeket paladarabokra teszi száradni. Bent tartja ezeket, mivel kint a szabadban elhasadnának. Másnap készíti és ragasztja fel a füleket. Miután az edények megszáradtak, testvére, Juliska, sikálja, díszíti a hagyományos mintákkal a kis korsókat, kantákat. Égetés Édesapja életében az apja edényei között égtek ki az ő tárgyai, majd apja halála után egy ideig abban a kemencében égetett egyedül. Azonban számára nagynak bizonyult, ezért csinált magának egy kisebbet. Később még ezt is 486