A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Dankó Imre: Változások a magyar parasztság életmódjában, kultúrájában, különös tekintettel a dél-bihari síkságra

postává alakult. Kötegyán 1901-ben elhatározta, hogy belép a távbeszélő hálózat előfizetői közé.

372 Elérkezve ennek a fejezetnek a végére azokról az etnikus tényezőkről kell még szólnunk, amelyek a dél-bihari síkság falvait etnikai egységbe fogták. Ezek közül a tényezők közül igen jelentős az az eleven történelmi tudat, hogy ennek a területnek a lakói nem voltak sohasem jobbágyok, alávetettek, hanem szabadok. Ennek az lehet az alapja, hogy a középkorban az úgynevezett kisnemesi területhez tartozott, ahol a lakosság zöme birtokos nemes volt, ha éppen csak egy telke volt is csupán. Ezt a társadalmi állapotot erősítették a szépszámban található szabadosok, torlók és egyéb nem szolga népelemek. A török hódoltság alatt feloldódtak azok a jobbágyi, szolgai kötelékek is, amik akkorára kifejlődtek. Az pedig, hogy a lakoság tekintélyes része hajdúvá lett és területünkön közel másfélszázadig tartó paraszt-katonai életformát valósított meg, különösen hozzájárult ennek a tudatnak a kialakulásához. Ennek erősségét, antifeudális tendenciáját mi sem mutatja jobban, mint az, hogy jogilag területünkön két hajdúváros volt csak: Körösnagyharsány és Nagyszalonta. Mégis hajdúvárosoknak tudták, vallották magukat Zsadány, Geszt, és Sarkad is. Ez a tudat, ami a társadalmi törekvésekben többszörösen realizálódott, kapott konkrét formát azokban az engedményekben is, amiket az újjátelepülés során a jobbágyok kivívtak maguknak. A reformkor eszméinek osztatlan sikere, a szabadságharc erőteljes támogatása, a társadalmi kérdések iránti nagyfokú fogékonyság, a nagy visszhangot kiváltó agrárszocialista mozgalom, majd a proletárforradalom, a Tanácsköztársaság támogatása a jellemzői ennek a tudatnak a következő időkben. Ez a történelmi tudat bizonyos öntudatot is alakított ki, ami igen sok utatmódot talált a történelem során az elkülönülésre. Ennek a történelmi tudatnak egyik alkotója az is, hogy területünk lakói magyaroknak tudják, vallják magukat. Az előzőekből következőleg ezt összekapcsolták bizonyos kuruc érzelmekkel, amihez a kálvinistaság is járult. Érdekesen jegyezte meg a katolikus Márki Sándor, hogy: „a történelmi múltra való visszaemlékezés erős tápot nyújt nemzeti büszkeségök ébresztésére, hogy egymást csak magyaroknak nevezték. E részben református köznép annyira megy, hogy más vallású embert nem is igen acceptál magyarnak."

379 Nemcsak a környező román lakosságtól és a távolabbi vidékek más nemzetiségeitől különültek így el, hanem a nem református és nem magyar nevű, valamint a nem 48-as, azaz ellenzéki magyaroktól is. Különösen szigorú volt az elkülönülés a zsidóságtól és a cigányoktól. A zsidóság a múlt század közepe óta telepedett be a falvakba,- mindegyikbe két-három család. Kezdetben vándorkereskedők voltak, bőrrel, gyapjúval kereskedtek. A betelepülés egyet jelentett a községben kocsma, vagy boltnyitással. A századfordulóra a dél-bihari síkság falvainak közvetítő kereskedelme a zsidók kezére került. Legtöbben Szalontára és Sarkadra telepedtek közülük a vidék kereskedelmi központjaiban.

374 A falvak lakossága nem érzett ellenszenvet a szatócs, a korcsmáros zsidó és családja iránt. Elkülönült ugyan tőle, de 372 HBmL. Kötegyán községi képviselőtestületi jkv. 1873-1904. 1901. 13. pont. 373 Márki S.: Sarkad története i. m. 94. Vö.: Féja Géza: A kuruc Sarkad. Viharsarok Népe 1953. jún. 12. 374 A százéves sarkadi zsidóság emlékkönyve. 1837-1937. (Sarkad, 1937.) 471