A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Dankó Imre: Változások a magyar parasztság életmódjában, kultúrájában, különös tekintettel a dél-bihari síkságra

nyasok rovására terjedt a szárazföldi baromfiak tenyésztése. Ez a vizek fogyásával hozható kapcsolatba. A vizek hiánya olyan irányban is éreztette hatását, hogy a víziszárnyasokat szárazföldi élethez szoktatták (liba, kacsa). A baromfitenyésztés fokozatos fejlődése a halászat erőteljes megfogyatkozásával, a mindinkább csak a gazdasági udvarra szorítkozó, tehát legelővel nem rendelkező, állattenyésztési forma előtérbe kerülésével van összefüggésben. Emellett természetesen az időközben kifejlődött pénzgazdálkodással is. A baromfit, a hozadékát, a tojást, azonnal minden időben értékesíthették. Nagy előnye még, hogy a jövedelem baromfiértékesítés esetén közel sem volt és van annyira évszakokhoz, időpontokhoz kötve, mint egyéb mezőgazdasági ágakban, A régebbi baromfitenyésztéshez viszonyítva a közelebbi múlt baromfifajtáit illetőleg is figyelhetünk meg bizonyos változásokat. Mind kevesebb és kevesebb az olyan baromfi, amely nagy területet kíván, mint például a pulyka, vagy a gyöngytyúk. Mondhatnánk úgy is, hogy a „külterjes" fajták háttérbe szorultak a „házi" tenyésztésben tarthatók előtt. Elkülönítőleg kialakult egy tanyasi és falusi, vagy ha jobban tetszik, külső és belső baromfitartás. A külső tartásban ez a fajtaváltás nem következett be vagy csak kevésbé, míg a belső, udvari tartásban teljes mértékben. Az udvari tartásban igen elterjedt a hizlalás mesterséges etetéssel fiiba- és kacsatömés); amely főleg Sarkadon és Körösnagyharsányban egészen árutermelő formát oltott. A belső tenyésztés fejlődésével párhuzamosan általában fokozódott a minőségi állattenyésztés. A községekben közüggyé lett a tenyészállatok beszerzése, az állatbetegségek megelőzése és gyógyítása. Különösen kitűnt ezen a téren Kötegyán. Itt már 1896-ban, a községi elöljáróság tenyészállatok beszerzését határozta el és erre a célra pótadót vetett ki.

322 Kötegyán vezette be elsőnek a kötelező sertéspestis elleni oltást is s ehhez esetenként megyei segélyt is kért.

523 Az állattenyésztés minőségének védelme, fokozása magasabbszintű rendelkezésekben is kifejezésre jutott. Egymásután jelentek meg a megyei tenyésztési szabályrendeletek, így 1931-ben a lótenyésztési; amely kimondta, hogy csak fajtiszta, egészséges lovakat lehet tenyészteni.

324 Az istállózó, napi kihajtásos, ólazó tenyésztés fokozatos térhódítása kiindulópontja volt több más változásnak. így például a ruházkodás (bőrruhák háttérbeszorulása stb.), az építkezés (istállók, ólak építése, a régebbi állattartási építmények, például szárnyékok pusztulása stb.), a táplálkozás területén. A termelőmunkában való változások előidézték a közlekedés átalakulását is. A döntő változást a XVIII. század elején beköszöntött békés időszak, majd pedig a múlt század derekán a vizes világ felszámolása, az ármentesítés hozta magával. Mégpedig nemcsak azáltal, hogy fizikailag lehetőséget teremtett a közlekedés fejlődésére, hanem a termelésben beállott változások miatt is. Az árutermelésre való áttérés jó közlekedést kívánt. Tekintettel arra, hogy a közlekedés átalakulása a település tárgykörébe tartozik, ott fogjuk bővebben tárgyalni, itt csak a változás legjellemzőbb mozzanatait vázoljuk fel. 322 HBmL. Kötegyán képviselőtestületi jkv. 1873-1904. 1896. 3. 324 Biharvármegye lótenyésztési szabályrendelete 181. közgyűlései. 8674. alispáni/1931, szám. Biharvármegye Hivatalos Lapja. 1932. 2. sz. 459