A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Dankó Imre: Változások a magyar parasztság életmódjában, kultúrájában, különös tekintettel a dél-bihari síkságra

A termelő erők és a termelési viszonyok válsága volt ez és válságba döntötte a termelést is. Kétségtelen, hogy a válság jeleit egyes birtokosok korán észrevették és a maguk elszigeteltségében próbáltak is segíteni rajta. De a jellemző az volt, hogy hoszszú ideig általánosan nem ismerték fel a válságot, mégkevésbé a belőle kivezető utat. Amely pedig nem volt olyan messze, távoli, mint egyesek gondolták. A XIX. század első felében már területünk több gazdaságában is alkalmaztak bérmunkásokat. Ezek a zsellérekből, lakókból kerültek ki. A majorságokban alkalmazott bérmunkásokat először bizonyos speciális feladat megoldására vették fel (mint például dohánykertészet). Példájuk, munkájuk azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy a földesurak belátták volna a bérmunkára való általános áttérés szükségességét, a polgári fejlődés mezőgazdasági formájának kibontakozását. A mezőgazdasági bérmunkával szembeni szubjektív ellenérzéseknél, véleményeknél sokkal fontosabb: a voltaképpeni gátló tényező a birtokos nemesség tőkehiánya volt. Amennyiben pedig belátták se voltak következetesek. Az újfajta termelőerőt a régi keretek között akarták foglalkoztatni. A feudális megkötöttségek érvényben tartásával kialakított mezőgazdasági bérmunkásság: az egy-egy majorságra, uradalomra rátelepedett zsellérség új társadalmi réteget alakított ki: amelynek ellentmondásait csak a felszabadulás és a földreform számolta fel. Ilyen uradalmi cselédség alakult ki a geszti Tisza, az okányi Szlávy, a sarkadi Almássy, a kötegyáni Rhédey-Radák, Beliczay, valamint a harsányi egyházi és a zsadányi, méhkeréki, sarkadkeresztúri Eszterházy-, Tisza-birtokokon.

222 Azonban az uradalmi mezőgazdasági bérmunkásság gazdasági-társadalmi kérdéseinek megoldása nem jelentkezett még önálló formában a XIX. század első felében. A reformkor eszmevilágát a jobbágyfelszabadítás gondolata töltötte be. A jobbágyfelszabadítás részleteire azonban nem igen tértek ki; leginkább csak általánosságban beszéltek róla. A kivitelezés módjában nem alakult ki egységes álláspont. Mert, amikor a jobbágyfelszabadítás szükségességét és elodázhatatlanságát már általánosan belátták, egy, a konkrét helyzet miatt lehetetlen megoldást erőltettek, az úgynevezett örökváltságot.

223 Azonban ez is csak az inkább felvilágosult középnemesség elképzelése volt, alkotmányos keresztülvitele a főnemesség ellenzésén megbukott. Jobbágyságunk felszabadítását az 1848-as forradalom forradalmi úton hozta meg. A jobbágyfelszabadítás tehát nálunk forradalmi vívmányként és nem alkotmányos fejlődés útján jött létre. Tekintettel azonban a 48-as polgári forradalom ellentmondásosságára a jobbágyfelszabadítás kérdésében megnyilvánuló ellentétekre, a jobbágyfelszabadítást nem minden tekintetben megnyugtató módon oldották meg. Az úrbért ugyan eltörölték, de ezzel csak a telkes jobbágyokat mentesítették, a földet átadták a telken ülő jobbágyoknak, de ezzel csak azokat a jobbágyokat juttatták földhöz, akik éppen egész vagy töredék telket használtak. Sem a földnélküli, de a házzal nem rendelkező, sem pedig a föld- és háznélküli jobbágyok, azaz zsellérek és lakók sem kaptak földet, jóllehet számuk ekkor már nagyobb volt, mint a telkes jobbágyoké. Nem rendezték a majorsági földekre települt zsellérek helyzetét sem. És sok más kérdést sem rendeztek, mint például: nem törölték el a szőlődézsmát, nem rendezték az irtványföldek kérdését sem és ugyancsak rendezetlen maradt a jobbágyok erdő- és legelőhasználati zad első felében. A Bécsi Történeti Intézet Évkönyve VI.; Mérei Gyula: Mezőgazdaság és agrártársadalom Magyarországon 1790-1848. (Bp. 1948), Uő.: Mezőgazdasági árutermelés és a parasztság helyzete Magyarországon a feudalizmus válságának elmélyülése idején. Századok, 90. évf. (1956) 591-632.; Sándor Pál: Újabb adatok a paraszti földbirtoklás kérdéséhez a XIX. század első felében. Történeti Szemle, IV. évf. (1961) 2. 180-198 és Tolnai György. A parasztipar kialakulása és tőkés iparrá fejlődése Magyarországon (1842-1849). Századok, 90. évf. (1956) 709-734. 222 GYÁL. Tisza-iratok. Számadáskönyvek. 1832-1836. 223 Acsády i. m. 388-417. 425