A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Dankó Imre: Változások a magyar parasztság életmódjában, kultúrájában, különös tekintettel a dél-bihari síkságra

nyeret, 12 vödör sört és 1 misetartást fizetnek. Hasonlóak a szolgáltatások az ugrai monostor számára is: itt is évente 1 másodfú tinót, 100 kenyeret és 5 vödör sört kö­telesek a torlók adni. 88 Mindebből láthatjuk, hogy általánossá vált a földművelés és az állattartás is nagyobb méreteket öltött, de egyik gazdasági ág sem emelkedett ki sem­mivel sem a természeti körülmények engedte keretek közül. Az akkori természet­átalakító tevékenység olyan jelentéktelen volt, hogy a termelést semmiben sem befo­lyásolta. A termelés az adott földrajzi, technikai és társadalmi viszonyok következté­ben erősen naturális jellegű volt. A termelésben mégis volt változás az előbbi állapot­hoz képest. A termelésben végbement változás, átalakulás okát a társadalmi fejlődés­ben kell keresnünk. Nőtt a lakosság lélekszáma, ezzel több termelőerő állt rendelke­zésre. Az addig nomád vagy nomadizáló életmódot felváltotta a helyhezkötöttség, a megtelepedés, ami a földművelésnek kedvezett, az állattartásban pedig átalakuláshoz vezetett. Kialakult bizonyos munkamegosztás is, amennyiben a különböző szolgálta­tásokat más és más csoport termelte, adta. Mindezzel kapcsolatosan megindult a tár­sadalom újfajta rétegződése is: a magán és magánosok által létesített egyházi birtoko­kon szabadokat (liberti), szolgákat (sevri), és szolganőket (ancillae); a királyi és a ki­rály által adományozott egyházi birtokokon pedig udvarnokokat találtunk. Ezek a tár­sadalmi kategóriák a termelőmunkában elfoglalt helyük, feladatuk szerint tovább dif­ferenciálódtak. A differenciálódás alapja a termelési viszonyok változásában volt. A nagyon szór­ványos adatokból arra lehet következtetni, hogy területünk lakossága a földet - Belé­nyesy Márta kifejezését használva - a közös határhasználat kapcsolt típusa szerint bir­tokolta. 89 Vagyis a települések közelében lévő, jó minőségű földeket felosztották, azaz ideiglenesen birtokolták; a határ távolabbi részén viszont mindenki szabadon foglal­hatott magának annyi földet, amennyit akart. Az ilyentén határhasználat Belényesy ál­tal megkívánt követelménye, hogy tudniillik a földművelésre nem, vagy kevéssé alkal­mas földnek bővében kellett lenni, területünkön megvolt. Amikor a kötegyáni Magnus papjelölt 1214-ben háromekényi földjogát igazolta, a földközösség, illetve a határhasz­nálat ilyen formájáról lehetett szó. 90 De erre utalhatnak a Zsadányban ma is emlege­tett „foglár földek" elnevezés 91 , valamint a terület több helységében ismeretes kifeje­zés: „fölfogta a földet" 92 ; jóllehet jóval későbbi határhasználati formákon is alkalmaz­ták őket. A földeket kétfordulós rendszerben használták. Ugart hagytak, de az ugart is fel­szántották. A szántóföldeket erdőktől, cserjésektől hódították el, ahogy azt az egyetlen, Méhkerékre vonatkozó adatunkból is következtethetjük. 93 Az irtást vágással és rit­kábban égetéssel végezték. Az égetést különben talajjavítási célból is gyakorolták, a legutóbbi időkig is. Olyan formában, hogy hamuval trágyáztak vagy a tarlógazt rend­szeresen elégették. Telkesítéssel is végeztek talajjavítást. Ez természetes is volt, mert az állatok számára irtással kellett sok esetben legelőt biztosítani. A kiirtott erdő vagy nádas helyén több-kevesebb ideig tartózkodott az állat és trágyájával már a feltörés előtt fokozta a föld termőerejét. A szántást ekével végezték; a földet évente többször is felszántották; ezzel is nö­velni akarták a talaj termelőerejét. Belényesy Márta szerint „a változás középpontjá­ban a föld vetés alá való előkészítésének technikai tökéletesedése állt." 9 ' 1 88 Uo. 89 Belényesy Márta: A földművelés Magyarországon a XIV. században. Századok 90. évf. (1956) 517-555. 90 Váradi regestrum 97. szám. 1214. 91 Nagy Lajos, zsadányi református lelkész, szíves közlése. 92 Biharugrán, Mezőgyánban, Nagyantén és Sarkadkeresztúron. 93 Méhkerék 1364. Vö.: Jakó i. m. 21. 94 Belényesy Márta: A földművelés fejlődésének alapvető kérdései a XIV. században. Ethn. LXV. évf. (1954) 391. 26* 403

Next

/
Oldalképek
Tartalom