A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)
Néprajz - Dankó Imre: Változások a magyar parasztság életmódjában, kultúrájában, különös tekintettel a dél-bihari síkságra
hető források kiaknázatlansága vagy figyelmen kívül hagyása miatt régebbi történészeink nagy része nem tudott kielégítő választ adni egy sereg idevonatkozó kérdésre. Az elmúlt idők történetírásának, történettudományi kutatásainak ilyen fajta hiányosságaira legjobb azt megemlíteni, hogy sohasem a magyar nép, hanem mindig a magyar nemzet történetét kutatták, írták meg. Érdekesen vallotta ezt be magára nézve is Acsády Ignác, a jobbágyság nagy történetírója. „Legújabban - írja - egy nagy munkában írtam meg a magyar birodalom ezeréves történetét, melyet most - de teljesen önállóan - azzal akarok kiegészíteni, hogy múltunk okleveles emlékeinek alapján megrajzolom a magyar nemzet legfontosabb alkatelemének, a mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozó, később jobbágynak nevezett s számra nézve legnagyobb rétegének jogi és gazdasági állapotait, amint azok évszázadok folyamán ki is alakultak." 5 Régebbi történészeink munkáját mélyreható osztály szempontok határozták meg s ezért természetesen a legnagyobb magyar dolgozó osztály, a parasztság, kimaradt kutatásaikból vagy ha nem, akkor nem a parasztság, a nép oldaláról, szemszögéből, hanem a nemzet nézőpontjáról nézték, írták meg történetét. Minthogy a parasztság a legnagyobb magyar néposztály volt s nem tartozott a nemzet kötelékébe, fogalomkörébe, és így kutatták; elmondhatjuk, hogy nemcsak a parasztság, hanem az egész magyarság történetének kutatása hiányos, egyoldalú, a históriai valóság tükrözésétől messzeálló volt." Tessedik Sámuel 1784-ben felvetette a kérdést: „A Paraszt Ember Magyar Országon Mitsoda és mi lehetne" 7 . A kérdés azonban igen sokáig kérdés maradt, nem felelt rá senki. A parasztkérdés a magyar történelem, társadalmi fejlődés nagy, nyitott kérdése maradt. Igen helyesen jegyezte meg Katona Imre ezzel kapcsolatban, hogy még a két világháború között is „kísértetiesen hasonló kérdésfelvetésre kerülhetett sor" Veres Péter részéről. 8 Jóllehet Veres nem használta a paraszt szót, hanem azt a valóságos társadalmi helyzetnek megfelelően „magyar"-ral helyettesítette. „Mit ér az ember, ha magyar", adta címül egyik munkájának s nyilvánvaló, hogy kérdésfelvetésével társadalmunk nagy, megoldatlan, nyitott kérdésére, a magyar parasztság helyzetére célzott." Akkor, olyan időben kérdezte ezt, amikor a parasztság, mint társadalmi kategória és mint termelési tényező már korszerűtlen volt. Hagyományos életmódjának, társadalmi helyzetének már régóta meg kellett volna szűnnie, mert ahogy Erdei Ferenc mondta - eltűntek azok az okok, amelyek annak idején létrehozták. „Most már csak saját tehetetlensége és a társadalomvezetés kényelmessége tartja fönn, de így is csak a múlt él benne tovább, jelene már a pusztulása és letűnése felé mutat." 10 Egy másik munkájában azt fejtette ki Erdei, hogy a parasztság, mint társadalmi „állapot" egy jellegzetes gazdaságitársadalmi szerepnek, „nevezetesen a nyerstermelő munkási szerepnek a megkövülése." 11 A nemzeti társadalomban csak igen kis mértékben vett részt. Alávetett osztály volt, amelynek csak a javak termelése révén és folyamatos em5 Acsády Ignácz: A magyar jobbágyság története (III. kiad. Bp. 1948) 10. 6 Molnár Erik: A magyar társadalom története az Árpád-kortól Mohácsig (Bp. 1949) 6-7. 7 Thessedik Sámuel: A Paraszt Ember Magyarországon, mitsoda és mi lehetne (Pécs, 1786. Fordította: Kónyi János). 8 Katona Imre: Parasztságunk életének alakulása. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 37-38. (Gyula, 1962.) 3. 9 Veres Péter: Mit ér az ember ha magyar (Bp. 1942). 10 Erdei Ferenc: Parasztok (Bp. é. n.) 191. 11 Erdei Ferenc: A magyar paraszttársadalom (Bp. é. n.) 155.
