A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Katona Imre: A magyar néprajztudomány 130 éve

nek. A 70-es évektől indult a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum országos jelentőségű vállalkozása, mely a kezdeti topogás után valamivel nagyobb lendülettel fejlődik. Eldőlt a nagy „per" is: a Néprajzi Múzeum fél évszázadig viaskodott egy kis szűk, elavult épületen belül a „társbérlő" gimnáziummal, míg most legutóbb megkapta a volt Nemzeti Galéria épületét; e térnyerés Vályi Péter közvetlen segítségét, Ortutay Gyula és Hoífmann Tamás szervező készségét dicséri. 1954-től újra megindult és évkönyvként jelenik meg az említett Néprajzi Értesítő. A Néprajzi Múzeum ezenkívül még több periodikát is indított: Néprajzi Közlemények, Index Ethnographicus stb. ezek azonban nem mind bizonyultak maradandóknak. Ma már a muzeológusképzés tervszerű, folyamatos, melynek eredményeként 90 néprajzi muzeológus 2

/з-а vidéken, Уз-а a fővárosban tevékenykedik. A múzeumok személyi ellátottsága még így sem arányos, a fő- és a nagyobb városokba tömörülés figyelhető meg; nincs elegendő kisegítő munkaerő stb. sem. A néprajzi kutatást 1949-től a Tudományos Tanács, majd 1950-től az Akadémia irányítja. Megalakult az Akadémiai Néprajzi Bizottság, mely a kutatást intézmények felett, országosan is összefogja. 1950-től különféle néprajzi munkaközösségek alakultak (8 munkaközösség, 10 tematikus csoport), melyek a legjobb szakemberek irányításával, akadémiai célhitelből kiváló eredménnyel működtek; félévtizedes munkájuk több anyagot eredményezett, mint korábban fél évszázad! Azóta újra intézményi keretekben folyik a munka, ez a kutatás kissé lassította, míg csak 1963-ban a Néprajzi Kutatócsoport meg nem alakult. 1950-től az Acta Ethnographica ad hírt rólunk a nagyvilágnak, ez az egyik legjobban szerkesztett, legszínvonalasabb magyar néprajzi orgánum, mely tudományunk egészéről ad átfogó képet és nem hiányzik a nemzetközi kérdések iránt érdeklődő egyének és intézmények könyvtárából. E folyóirat révén eredményeink fokozatosan bekerülnek a nemzetközi tudományosság vérkeringésébe. Az Osztály közlemények is kezdettől fogva helyt ad ugyan néprajzi publikációknak, ez a folyóirat azonban nem oly hangsúlyos és időközben „osztályváltás" is történt. (A II. Osztályról az I-re kerültünk át.) Rangos orgánum a másfél évtizedes, Gunda Béla szerkesztette Műveltség és Hagyomány és a fiatalabb, de még szélesebb körben mozgó, Ortutay Gyula szerkesztette Népi Kultúra, Népi Társadalom. (Nincs mód arra, hogy a több tucat múzeumi, tanszéki és egyéb néprajzi kiadványt itt felsoroljuk.) Nagy vállalkozások korát éljük! A 48-as gyűjtést soron követte az országos néphit- és mondakutatás (Diószegi, ill. Dömötör Tekla vezetésével); 15 éve indult a befejezéshez közeledő Magyar Néprajzi Atlasz, mely egész munkatársi gárdát (beleértve a felsőéves néprajz szakos hallgatókat is) foglalkoztatott Barabás Jenő vezetésével. Néhány éve indult az Ortutay Gyula szerkesztette Néprajzi Lexikon, a kézirat tudtommal - nyomdába adás előtt áll; ennek három kötete a magyar néprajz eddigi legnagyobb vállalkozása. Közben már folynak az előkészületek az új Magyarság Néprajza megírására; ezt a munkát is, miként az előbb említettek zömét, a Néprajzi Kutatócsoport fogja össze Ortutay Gyula irányításával. Két évtizedig Kodály Zoltán vezetésével dolgozott az akadémiai Népzenekutató Csoport, mely kiadta a Magyar Népzene Tára 6 kötetetét és még számos monográfiát, tanulmányt; közben otthont adott a néptánckutatásnak, mely Martin György és munkatársai révén éppúgy világszínvonalat ért el, mint a magyar népzenekutatás. A további vállalkozásokat azonban helyesebb szakáganként áttekintenünk; itt még a jó kollektív munka eredményeként néhány hasznos monográfiát (Abony, Orosháza, Tápé) említhetünk. Az anyagi kultúra kutatása az utóbbi három évtizedben tervszerű és eredményes volt, ez elsősorban Tálasi István folyamatos, átgondolt vezetésének köszönhető. Részarányosán majdnem minden fontosabb kérdés kidolgozásra, ill. kutatásra került, így a földközösség maradványai, a határhasználat, a gabonafélék és a kapások termesztése, az eszközváltás, a munkamódok és szervezetek stb. Bekapcsolták a levéltári forrásokat és megindult a jelen átalakulás kutatása is (Kardos, Hoppal); táji gazdasági monográfiák készültek. Az elért eredményeket a több száz kisebb közlésen és tanulmányon kívül jelentős monográfiák reprezentálják. így a növénykultúrák közül a ku389