A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Katona Imre: A magyar néprajztudomány 130 éve

Katona Imre A magyar néprajztudomány 150 éve A néprajz más társadalomtudományokhoz képest viszonylag fiatal. Eleve több szálból fonódott össze (felfedezések, államismereti iskolák, romantika hatása, a polgári nemzetállamért, nemzeti nyelvű irodalomért vivott harcok stb.); teljes egységéről máig nem beszélhetünk. Összetettségét, továbbá lassú és fokozatos elkülönülését jól jelzik nagyobb időközökben felbukkanó önelnevezései: etnográfia (1791), etnológia (1829), folklór (1846) stb. Idők folyamán az osztatlan (főként Európán kívüli) társadalmak, továbbá az osztálytársadalmak alávetett és elnyomott tömegeinek (főként a parasztságnak) mindenes tudományává vált. (Vö. egyrészt angolszász antropológia, másrészt magyar néprajz.) A két merőben eltérő társadalomtípus voltaképpen két külön tudományszakot eredményezett (a német Volks- és Völkerkunde jelzi e kettősséget), és ezek csak legújabban találkoznak ismét. Mindkét szakágon belül folytonos volt a specializálódás (vö. szociálantropológia, etnomuzikológia stb.), úgyhogy némely tudományág (pl. a zenefolklór) önállósodván, ki is vált. E szakosodás sem korszakonként, sem pedig népenként nem volt egyenletes: a folklór általában megelőzi a termelés-fogyasztás és felhasználás (az ún. anyagi kultúra, szűkebb értelemben: tárgyi néprajz) fejlődését és utoljára bontakozik ki a társadalom néprajza (a szociálantropológia). Ez az egyenetlenség kisebb részterületeken is megmutatkozik, a folklóron belül pl. a szövegfolklórt illeti az időbeli elsőség,- a jó fél évszázados késéssel kialakuló zenefolklór azonban utoléri; manapság hasonló a helyzet a táncfolklórvál is. A „köztes" területek (pl. a népi díszítőművészet stb.) kutatása viszont elmarad az előzőkhöz képest. Napjaink kérdése a néprajz alkalmazása az ipari forradalom utáni, a technikai civilizáció feltételei között élő (pl. szövetkezeti) parasztságra, ipari munkásságra és egyáltalán: a városlakó dolgozó (munkás és kispolgári) rétegekre. A jelenkutatás most van kialakulóban. A néprajz helye a tudományok rendszerében tárgyánál fogva is a társadalomtudományok, elsősorban a történelem, földrajz, irodalom- és nyelvtudomány közelében van; érintkezési felülete azonban oly széles, hogy aligha rekeszthető ki egyetlen más, esetleg még egyes természettudományok sem az érdeklődési köréből. Mindenkori elméleteit és módszereit elsősorban a felsorolt társadalomtudományoktól kölcsönzi (evolucionizmus, diffuzionizmus, funkcionalizmus, strukturalizmus stb.) és csak keveset „termel ki" önállóan; nem feltétlen erőssége az elméleti érdeklődés ma sem. Ugyanakkor minden ízében elkötelezett és bizonyos mértékig alkalmazott (pl. muzeológia, népművészetkutatás) tudomány, amely mindenkori jelenének kétféle választ adhat: 1. romantikus múltba nézőt, mely a fennálló állapotokat segít konzerválni és stabilizálni, 2. tudatformáló, népbarát, mozgósító programot, mely közelebb hozza a népeket, feltárja értékeiket és bajaikat, és láttatja a segítés módozatait is. E fiatal tudomány becsületére válik, hogy mindig a népbarát ágazata volt az erősebb! * Ez a tanulmány Szabolcsi Miklós felkérésére a Magyar Tudományos Akadémia fennállásának 150. évfordulójára készült, a jubiláris ülésszakon csak rövid kivonata került nyilvánosság elé. 25 Déri Múzeum Évkönyve 385