A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Történelem - Fintha Gábor: A Hortobágy lótenyésztésének története

sítmény felszínre hozása és javítása, egyben modern tenyésztechnikai eljárások átgondolt alkalmazásával a Hortobágyi acélosságnak az örökletes alapba való rögzítése." Sajnos, ezek a célkitűzések azonban az első időkben nem valósulhattak meg, részben az akklimatizációs zavarok miatt, melyek takarmány- és alomhiánnyal is párosultak. Ebben az időben zajlott a hortobágyi önálló gazdaságok beolvasztása, ezek után a kungyörgyi méncsikótelep feladatait is a gazdaság vette át. A koncentrálódás és specializálódás kezdeti problémái megnehezítették a tenyészmunkát. (Hetey S.-Színi S. 1964.) Ezek mellett a két törzs összevonása tenyésztési problémákat is felvetett; fenntartható-e a két törzs közötti elkülönülés, maradjon-e meg a vonaltenyésztés. A vonaltenyésztést 1943-ban azért vezették be, hogy a törzsmének számozása ne túl gyakran kezdődjön újra, tulajdonképpen főleg tenyésztechnikai értelme van: egyszerűsíti a mének megkülönböztetését, rövidíti az elnevezést és a származásra is utal. Ma már a vérvonal alapítóktól olyan nagy a nemzedékekben kifejeződő távolság, hogy genetikailag a vérvonal elmélet nem tartható fenn a gyakorlatban. A két törzs párhuzamos fenntartásához szintén nem lett volna értelme ragaszkodni, először is ezt a párosítás nem vehette volna figyelembe, ezenkívül a fajtának sem válik hátrányára a két típus összevonása. A következő grafikonok a hortobágyi, mezőhegyesi és a két törzs összevonásából származó nonius csikók fejlődését hasonlítja össze méneknél és kancáknál. 11. kép. Rodope atv. mén (Dogma XX - Robert Endre XX) 360