A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Történelem - Fintha Gábor: A Hortobágy lótenyésztésének története

anyakanca, 37 mén, 38 herélt és 100 különböző ivarú, 1-3 éves csikó. Ménesenként felosztva az ossz lóállomány 1 csődörménes, 5 ciframénes és 7 renyheménes volt. Az egész ménes teleltetése a város alatt lévő Epreskertben történt. (Zoltai L. 1941.) A hortobágyi állományban az első világháború nem okozott nagy kárt, viszont a tenyészszínvonal alacsony nívója és az állomány gyenge kiegyenlítettsége kedvezőtlen volt. Az 1921. évi ménesrendező bizottság ülésének jegyzőkönyve szerint a városi ménes törzsmén állománya még a Hortobágyon lévő kancák fedezésére is alig volt elegendő. Ezen kívül azonban még a városi gazdaközösségnek is voltak kancái, melyeket szintén a városi ménes ménjei fedeztek. Ez időben legalább 33 ménre volna szükség a 950-1000 kancához. A város még 1939-ben is ménhiánnyal küszködött. HBmL. IV. Б. 1409/e.l5. 1921.) Ettől függetlenül a két világháború között a nonius fajta tenyésztésének színvonala felfelé ívelt. A főképpen nonius jellegű ménes a leghíresebb és legedzettebb egyedekből állt. A télen-nyáron legelőn tartás, a Hortobágy szélsőséges időjárása mind-mind hozzájárult a kedvező tulajdonságok kialakításához. A kancák konstitúciójukat, kiegyenlítettségüket tekintve nem sok kívánnivalót hagytak maguk után. (Meissner К. 1929.) A város anyakanca állománya a 40-es évek elején 50 db körül mozog. A 3-as számú táblázat a ménes anyakancáinak családok szerinti értékelését szemlélteti. 4. kép. 381 Illanó (341 Csinos-692 Ménesbirtok-7/1936, Debrecen városi ménes anyakancája 23 Déri Múzeum Évkönyve 353