A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Történelem - Nagy Dezső: A Pokrócz-féle balmazújvárosi földmunkásmozgalom költészetes

Tavasz (Mi lesz a sorsa annak a gazdának, aki bankkölcsönt vett fel): Ám ki a Takarék körme közé jutott. Annak a portáján megverik a dobot. Kiáltja az esküdt: Ki ád többet érte? Takarékkölcsönnek mindig ez a vége. Hát a napszámosnak mi lészen a sorsa? Örökös koplalás és örökös munka ... Nyár Hogyha nóta csendül, nem a szerelemről, Hanem bús nyomorról, fájó szegénységről. (A kisgazda álla kopik, más tartja a zsákot, minek is dalolna) A részesarató miért is dalolna? Véres verejtéke omlik a tarlóra. Behordja a magot magtárba és csűrbe, S a gyerekeinek nincs télen kenyere. ö hordja az ország ezerféle terhét, S a herék viszik el minden javát, kincsét. .. Ősz Talán a földműves pipázhat, pihenhet? Nyugton élvezheti, amit termeigetett? Pörgetik a dobot, jönnek adót szedni, A százféle terhet mind meg kell fizetni. Szegény ember fizess, üres lesz a magtár, Egy dénár, két dénár, neked semmi sem jár. Ez a földműves sors, így van ezer éve, S így lesz testvéreim az új esztendőbe. Kisgazda és munkás: örök ez az átok, A herék vigadnak, amig ti koplaltok! záróstrófák (egyben biztató) Ne csüggedjetek el édes testvéreim. Nyomorban, munkában szenvedő véreim. Van egy varázsige, azt meg kell tanulni, Hogyha ezt tudjátok, akkor el fog múlni! A rajtatok tipró, ezeréves átok, A jólét hajnala kivirul reátok. A szegény embernek mindig az volt baja, Gyűlölte akinek jobb volt a gúnyája. A gazdagabb pedig lenézte a szegényt, A dolgozó népnek ez okozta vesztét. Sose fogott össze, de egymást cibálta, Ez az úr-nemzetség így vett erőt rajta. Kézt-kézbe adjatok, legyetek testvérek. Az ősi gyűlölség szűnjön meg köztetek! Az a varázsige: az emberszeretet, Szervezkedjetek és hatalommá lesztek. A szervezkedés a munkás erőssége: Hatalom és jólét árad ki belőle!

18 18 A magyar nép naptára, 1910. 22 Déri Múzeum Évkönyve 337