A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Régészet, ókortudomány - Patay Pál: A magyarhomorogi rézkori temető

Foglalkoznunk kell elsősorban is a nagyfülú bögrékkel, amelyekből Magyarhomorogon 5 példányt találtunk. Ezek a bodrogkeresztúri kultúra több más temetőjének leletei között is jelen vannak. Nem gyakoriak, legtöbbször csak egy-két darab van belőlük; többet csak Szentes-Kistőkéről és Pusztaistvánházáról ismerünk, előbbiből 5-öt,

80 utóbbiból 3-at.

81 De ezekről a temetőkről éppen fentebb állapítottuk meg azt, hogy - akárcsak Magyarhomorogon - a feltárt sírjaik egy része a kultúra korai szakaszára keltezhető.

82 Pusztaistvánházán az egyik nagyfülű bögre olyan sírból került elő (15. sz.), amelyben 3 edény is a tiszapolgári kultúra tiszaugi csoportjának jellegzetes mintázatával díszített. (A tejesköcsög méghozzá felhegyesedő füllel és 4 bütyökkel ellátott.)

83 A másik kettő (5. sír, szórványos példány) pedig maga is ezt a díszítést viseli magán. Szentes-Kistőkén ugyan az 5 bögre egyikével sem fordult elő ugyanabban a sírban (2., 6., 14., 15. és 23.) korai rézkori jellegű edény, de voltak ilyenek a velük tőszomszédosakban, tehát a velük közel egyidősekben (1., 4., 10. sír).

8

'

1 De magán a 15. sírból származó bögrén, amelyet különben a bodrogkeresztúri kultúra jellegzetes hálómintás díszítése borít - a szokásostól eltérően nem 2, hanem 4 bütyköt találunk. Hasonló környezetből származik a tiszakeszi temető nagyfülű bögréje is. A sírjának többi leletéről már megállapítottuk, hogy a bodrogkeresztúri kultúra korai szakaszából való.''

1 Természetesen ez nem zárja ki azt, hogy ez az edényforma nem élt még a bodrogkeresztúri kultúra fiatalabb időszakában is. Hiszen mind Fényeslitkén (38. sír),

80 mind Tiszavalk-Kenderföldön (37. sír)

87 is jelen volt, márpedig ezekről a temetőkről - legalább is a feltárt részükről - azt a benyomást nyerhetjük, hogy azok a kultúrán belül viszonylag fiatalabbak. (Ugyanakkor más, a kultúra kifejlett és késői szakaszát képviselő temetőből, mint Polgár-Basatanya, Hódmezővásárhely-Kotacpart, Jászladány, hiányoznak). Mindebből azonban levonhatjuk azt a következtetést is, hogy az a déli (nép-?) hullám, amelynek révén a kérdéses nagyfülű bögrék a Kárpát medencében megjelentek,

88 a javarézkor kezdetén érkezett. Sőt talán azt is feltételezhetjük, hogy éppen ez idézte elő a bodrogkeresztúri kultúra kialakulását. Jól ismert, hogy a nagyfülű bögrék nemcsak a bodrogkeresztúri kultúra alföldi törzsterületén fordulnak elő, hanem fellelhetők aránylag nagyobb számban annak Budapest környéki perifériális csoportjában, sőt még ez utóbbival rokon nyugat-szlovákiai Ludanice kultúra anyagában is. Minthogy a Ludanice kultúra időrendi helyzetéről általában azt tartják, hogy az a bodrogkeresztúri 79. Itt jegyezzük meg, hogy a közelmúltban feltárt tiszavalk-tetesi temető is a magyargyarhomorogi D-i temetőrész közepén találtaknak megfelelő leleteket szolgáltatott. 80. Patay P..- Szentes vidéki. . . 27-31, I. t. 9, III. t. 6, 8. 81. Hillebrand i. m. I. t. 9, II. t. 1. - Patay P.: A bodrogkeresztúri kultúra temetői... XXI. t. 5. 82. Több nagyfülű bögre jött még elő Tiszavalk-Tetesen. Lásd a 79. jegyzetet. 83. Hillebrand i. m. II. t. 6. 84. Zalotay E.: A szentes-kistőkei rézkori temető. Dolg. IX-X (1933-34) XXII. t. 85. Patay P.: Rézkori temető Tiszakeszin . . . I. t. 1-2, 4. 86. Patay P.: A fényeslitkei... VI. t. 9. 87. Lásd a 46. jegyzetet. 88. Patay P.: Bodrogkeresztúr-Dudince-Ludanice. Musaica XIV (III) (1963) 12, 13. - Uő., Beziehungen der Bodrogkeresztúr-Kultur und der Ludanice-Gruppe. Studijné Zvesti 17 (1969) 318, 321. 240