A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)
Régészet, ókortudomány - Patay Pál: A magyarhomorogi rézkori temető
ban a felső helyzetű temetkezésük melléklet nélküli volta miatt kiértékelni nem tudunk) egyedül csak a polgár-basatanyai temetőben fordult elő 2 esetben (56. és 57., ill. 61. és 59. sír). Ezeket Kutzián Ida úgy magyarázta, hogy a korábban elhalt férje fölé tudatosan temették a szerinte 12-15 évvel későbben meghalt feleséget. 05 Magyarhomorogon azonban az L. és LVI. sír mindegyikében bal oldalán fekvő, felnőtt (aduitus) nő csontváza nyugodott, ami eleve kizárja a fenti feltételezés helytállóságát. De nem képzelhető el az az LI. és LII. sír esetében sem. Itt ugyanis az idősebb LI.-ben fiatal egyén (infans II) bal oldalon fekvő csontváza, vagyis lány, a később elföldelt LII.-ben java korabeli (maturus), jobb oldalon fekvő, azaz férfi volt eltemetve. Ez a fenti elképzelés alapján azt jelentené, hogy a férfit temették volna a korábban elhalt egészen fiatal felesége, vagy gyermeke mellé. Mind Magyarhomorogon, mind Polgár-Basatanyán az egymásra temetkezést a véletlen művének kell tekintenünk, helyesebben annak, hogy a fiatalabb sírok megásásának idején a korábbi sír hantja már elmosódott s a közösség élő tagjai között már feledésbe ment, hogy arra a helyre korábban már temetkeztek. Különben is nehezen képzelhető el, hogy azon a kezdetleges társadalmi fokon, amin a bodrogkeresztúri kultúra népei éltek, egy fiatalon, 20-22 éves korában megözvegyült nő többé nem ment volna férjhez, vagy, ha férjhez ment is újból, a temetésekor az első férjét kellett volna követnie - feltételezve természetesen, hogy páros családok alkották a közösségeket. Viszont, ha mégis így lett volna, miért csak ebben a két esetben temették a feleséget a férje fölé? Hiszen a bodrogkeresztúri kultúra mintegy 600-700 jól feltárt sírjában nyugodó halottak között bizonyára nem egy olyan férfi volt, aki a feleségénél korábban halt meg. Annak ellenére, hogy a magyarhomorogi temető egyes sírjai között időrendi különbség mind tipológiailag, mind sztratigráfiailag kimutatható, a temetkezés benne folyamatosnak, törésmentesnek tekinthető. Nem úgy mint Polgár-Basatanyán, ahol a temető fele ugyan még a korai rézkorból származik (tiszapolgári kultúra), de e között a temetőrész és a temető fiatalabb, azaz javarézkori (bodrogkeresztúri kultúra) része között a folytonosságban feltétlenül szakadásnak kellett bekövetkeznie. Akad ugyan itt néhány sír, amely a temetkezés rítusa, ill. a mellékletek alapján átmeneti jellegűnek tekinthető, de egyrészt ezek nem fekszenek a korai- és javarézkori temetőrész között, mintegy összekötve a kettőt (sokkal inkább a korai rézkori temetőrészen belül helyezkednek el), másrészt mind a mellékletek tipológiáját, mind a zsugorítás mértékét, mind a csontvázak típusjellegét illetően megállapítható, hogy a két temetőrész nem képezheti egymás szerves folytatását. 1 ''' Kutzián Ida is úgy tekinti, hogy Polgár-Basatanyán a bodrogkeresztúri kultúra már a maga teljesen kialakult formájában lépett fel. 67 Nem úgy Magyarhomorogon, ahol a legidősebb sírok, a D-i temetőrész közepe, még erősen megőrizte a korai rézkor hagyományait. Ami tehát Basatanyán hiányzik, az a Kónyadombon fellelhető: a bodrogkeresztúri kultúra kezdeti szakasza. A magyarhomorogi temetőt azonban valószínűleg korábban hagyták el, mint a polgár-basatanyait. Ugyanis amíg utóbbi lelőhelyen Kutzián Ida a bod65. Bognár-Kutzián, I.: The Copper . . . 351. 66. E kérdéssel egy külön tanulmányban részletesen fogok foglalkozni. 67. Bognár-Kutzián, I. The Copper ... 523. 238
