A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Régészet, ókortudomány - Patay Pál: A magyarhomorogi rézkori temető

rai rézkori jellegű edényekkel (LXXVL, LXXL, XXXVL, XXVIL, XLVII., XLVIII. és esetleg XXXIX. sír). Mégsem mondhatjuk a D-i sírcsoport egyetlen sírjáról sem, hogy nem a bodrogkeresztúri kultúrába, hanem a tiszapolgáriba lenne sorolandó, annak ellenére, hogy hiányzik belőle a tejesköcsög vagy a javarézkori csésze, viszont a korai rézkori típusok, ill. elemek feltalálhatók a mellékleteiben. Ezt a mellékletek összessége nem teszi lehetővé. Ha korai rézkori jellegek fel is ismerhetők, igazi korai rézkori formák mégis csak kis hányadban fordulnak elő s így a bodrogkeresztúri elemek dominálnak a tiszapolgáriakkal szemben. A D-i temetőrész közepén lévő sírok tehát a bodrogkeresztúri kultúra legkorábbi, kialakulásában lévő szakaszát képviselik, ami egyben a javarézkor kezdetét is jelenti. Ennél feltétlenül fiatalabbnak, a kultúra kifejlett szakaszából valónak kell lenni a D-i temetőrész perifériális sírjainak, valamint az egész É-i temetőrésznek. Nagy időkülönbség közöttük azonban nem lehet, hiszen a D-i temetőrészen belül nem lehet a két szakasz között éles határt szabni, azaz minden sírról tipológiai alapon eldönteni, hogy az melyikbe tartozik. A D-i temetőrész perifériális sírjai és az É-i temetőrészben lévők leletei között tipológiai különbséget tenni viszont már nem tudunk. Igen könnyen lehetséges tehát, hogy azok részben egyidősek. Vagyis az É-i temetőrészbe már akkor kezdtek temetni, amikor a D-it még szintén használták. Ugyancsak nem tudunk különbséget tenni az É-i temetőrészen belül sem, annak ellenére, hogy a temető térképe alapján úgy tűnik, mintha az csoportokra tagolódna. Ha e csoportok nem a véletlen műveként jöttek létre,akkor azok valószínűleg a közösségen belüli rokoni összetartozást tükrözik vissza, vagyis egy-egy csoport egy-egy család temetkezését képviselheti. A magyarhomorogi temető D-i részében egyébként két sír esetében sztratigráfia is adódott. Ez teljes mértékben igazolja a temetőrész közepén és perifériáján lévő sírokkal kapcsolatos, tipológián alapuló időrendi megállapításainkat. Az L. sír kétséget kizáróan félig az LVI. fölött helyezkedett el (lásd utóbbi leírását). Az előbbiben két tejesköcsög (X. t. 8, 9) és javarézkori csésze, utóbbiban köcsög, vállán 2 füllel, kettősen kúpos tál (X. t. 11), egy másik edényen kétoldalról benyomott bütyök volt többek között. E két ellentétes mellékletegyüttes azt bizonyítja, hogy a két sír eltemetése között bizonyos időnek kellett eltelnie. De ugyanez a helyzet a szomszédos LH. és LI. sír esetében is, amelyek egyike sem metszette ugyan a másikat, azonban annyira közel feküdtek egymáshoz, hogy hantjaiknak közel azonos időben való temetés esetén öszsze kellett volna érniök. Mivel a rézkori temetők vizsgálata arról győz meg bennünket, hogy az egyes sírokat olyan távolságban igyekeztek egymástól ásni, hogy azok ne érintkezzenek,

62 ezek eltemetése között is nagyobb időközt tételezhetünk fel. Itt a LI. sír a korábbi, míg az LH. a későbbi, a már kiforrott bodrogkeresztúri elemeket tartalmazó. Az LVI. és LI. sír a temető használatának kezdeti idejéből való, az L. és LH. viszont a D-i temetőrész használatának vége felé lett eltemetve. (Valószínűleg utóbbiakkal azonos korú lehet a közelükben lévő, hasonló tájolású és hasonló mellékletekkel ellátott LH. sír is.) Közvetlen függőleges sztratigráfia a rézkori temetőkben egészen ritka jelenség. A pusztaistvánházi 5. sz.

63 és az érdi sírtól

64 eltekintve (amelyeket azon62. Patay P.: A javarézkor néhány etnikai és időrendi kérdéséről. FA XXI (1970) 12,20. 63. Hillebrand i. m. 18, I. t. 4. Vö. Patay P.: A bodrogkeresztúri... 57. jegyzet. 64. Patay P.: A bodrogkeresztúri... 2-22, 5-6. kép. 235