A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Régészet, ókortudomány - Patay Pál: A magyarhomorogi rézkori temető

lemző, de az általa bemutatott térkép szerint a számos bihari lelet között sem ritka.

18 (Időrendi helyzetére még visszatérünk.) A XXVI. sír laposbaltáján (XIV. t. 6) a szakáiháti típus minden jellegzetességét megtaláljuk. Az általános alaktól annyiban mégis eltér, hogy teste hosszabb szakaszon eléggé keskeny, viszont az éle felé erős íveléssel szélesedik ki. Különleges a XLVI. sírban lelt rézár (XVI. t. 16). Teste ugyanis csak fele hoszszában négyszögletes átmetszetű (ezen az oldalon ellapítottan végződik), fele hosszában viszont kerek. Ugyanennek a sírnak kerek (XVI. t. 15), valamint a LXIV. számúnak négyszögletes átmetszetű réztúje (XVI. t. 6) tipológiai szempontból nem igényel különösebb megtárgyalást. A pattintott kőeszközök a szokványosak. A kőkések elég gyakoriak. Érdemes megemlíteni a XLVI. sz. főnöksírban a koponya mellett találtat (XVI. t. 14), amely a 26 cm-nyi hosszúságával a legnagyobb ismert példány a bodrogkeresztúri kultúra többszáz darabja között. Pengevakaró is előfordult, mégpedig a LXIX. sírban (XV. L 13). 5 sírban összesen 10 nyílhegyet találtunk. Obszidián az anyaga 7-nek, míg 3-nak tűzkő. Ugyanabban a sírban levő példányok azonos nyersanyagból valók. 4,2 cm-es mérete folytán szintén az eddig ismert legnagyobb a maga nemében a LVII. sír egyik nyílhegye (XVI. t. 9). Csiszolt kőeszköz 3 került elő Magyarhomorogon. A VII. sírból egy buzogány (XVI. t. 19). Elég ritka sírmelléklet, de ismert a bodrogkeresztúri kultúrából,

19 akárcsak a korai rézkorból is.

20 Kőbalta fordult elő a LXIV. és LXVI. sírban (XVI. t. 5, ill. 23). Alakra egyik sem azonos a bodrogkeresztúri kultúrában legáltalánosabb konyári típussal,

21 bár bizonyos mértékben van azzal közös vonásuk. A LXIV. sír példánya felülnézetben nem ötszögletes, mint a konyári típus; oldalai gömbölydedek. A LXVI. síré viszont megnyúltabb. Az előbbi nem igazi élben, hanem inkább csúcsban végződik, amit viszont magánál a konyári példánynál is tapasztalhatunk. Anyaguk - Embey-Isztin Antal (Természettudományi Múzeum, Ásványtár) szerint - valószínűleg dolomit. Mind a nyersanyaguknak csiszolt kőeszközök esetében nem általános volta, úgyszintén tetszetős színe, mind a különleges, hegyes alakjuk alapján talán elfogadhatjuk Sőregi János azon feltevését, amit a konyári márványbaltával kapcsolatban vetett fel, hogy ti. ezek nem használati tárgyak, hanem rangjelző hatalmi jelvények lehettek.

22 A XXI. (XIV. t. 3) és XXXI. sírban egy-egy csontár is volt található. Eredetileg esetleg más sírban is lehetett hasonló, vagy másféle csont- (vagy agancs-) eszköz, de az a talajban elenyészett. Ugyanez vonatkozik a kőgyöngyökre is, amelyet mindössze 4 sírban találtunk (VI., X., XXI. és XXXI. sz. - XVII. t. 1, 3-7), mind a földhát magasabb részén. Különösen gazdag volt a temető arany ékszerekben. A napfényre került példányok ismert formákhoz tartoznak. Az LIX. sírban egy kúp volt (XVIII. t. 7), amilyent Szerencsről

23 és Fényeslitkéről

24 ismerünk. A többi hat (XVIII. t. 1-6) azonos ékszer 18. Schubert, F.

: Zu den südosteuropäischen Kupferäxten. Germania 43 (1965) 287, 3. melléklet. 19. Hajdúszoboszló 1. sír: Z(oltai) L.: Régészeti ásatásaink 1928-ban. DJ 1928 (1929) 14. ábra 3. - Patay P.: A bodrogkeresztúri kultúra temetői. Rég. Füz. II. 10 (Bp. 1961.) 26, XII. t. 1. - Szabadka-Nosza 2. sír: Sulman, M.: Groblje bakronog dóba u bilzini Subotice. Zbornik Matice Srpske 6 (1954) kép a 160. oldalon (a sír „in situ" ki van állítva a szabadkai Városi Múzeumban. 20. Bognár-Kutzián I.: The Copper Age Cemetery at Tiszapolgár-Basatanya. AH XLII. (Bp. 1963.) XVIII. t. 22. 21. Sőregi J.: A biharmegyei konyári korarézkori temető. DJ 1932 (1933) 19. kép. 22. Uo. 112. 23. Patay P.: A szerencs-hajdúréti rézkori temető. MHOMK 1956/IH 8. kép. 24. Patay P.: A fényeslitkei rézkori temető. JAMÉ XI, (1968) II. t. 4. 15* 227