A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Kilián István: XVIII. század eleji komédia az iszákos papról és a részeges Magisterről

- Adjak egy kis szívmelegítő massicusit (bort) ? - Jó lenne - válaszol Victor - de a holtak nem szoktak inni. A két Socius végülis felvilágosítja Victort, hogy nem halt meg, hanem csak megtréfálták vagy meghibbant. - Ha meghaltál volna - kérdi az egyik Victort - hol van a lelked? Azt csak az isten tudja, de ha valahol megtalálnátok, mondjátok meg neki, hogy azonnal térjen vissza a testemhez. Most már Capitan is előjön. Kihúzzák a hordóból az új Anacreont, kötelékeitől feloldják. Victor meg hálálkodik Jupiternek. Átkozza a bort, örvend, hogy újra élhet, s örömében a közönséget is felszólítja, hogy tapsoljanak. S ezzel a jókedvű komédiának véget vet az ismeretlen szerző. Mi ennek a komédiának az eszmei mondanivalója? Ki ez a Victor lelops Magister. Ki ez a praedicans? Mi volt a szerző rejtett szándéka darabja megírásakor? Ki itt tulajdonképpen a főbűnös? Praedicans vagy Victor lelops? Melyik korban játszódik ez a dráma? A meglehetősen szaggatott cselekménysor elolvasása után a kérdésekre nehéz valászalni. A Jupiterre való többszöri hivatkozás, az istenek emlegetése úgy tüntetheti fel a komédiát, mintha annak a kora a latinság lenne. A főbűnös Praedicans, aki hamis és ostoba dolgokat beszél s még Victort is többször a részegségbe hajtotta. Praedicans részegen szokta a templom szószékéről ostoba tudományának szóvillámait lövellni, nyilait hajigálni. Részegsége miatt már sok botrányt okozott. A templomi istentiszteleteket azért nem tartja meg, mert igen gyakran a kocsmában részegeskedik. Az ismeretlen szerző a papot, a praedicanst, másként a praedikátort állítja pellengérre, akit még csak nem is sacerdosnak, nem is presbiterneknek, hanem popanak tart, azaz teológiailag csak alig művelt prédikátornak, s ha számba vesszük, hogy a pokol ördögei arról számolnak be Plutusnak, hogy a világon mindenütt, Galliában, Germániában, Americában hódítanak Luther és Calvin tanai, nyilvánvalóvá válik, hogy a cselekmény kora nem az antik római világ, hanem a dráma keletkezésének a kora. Az ismeretlen szerző tehát saját kora leglényegesebbnek tartott problémáját a protestantizmust akarja támadni. Praedicans nem más, mint egy protestáns prédikátor, aki jezsuita elképzelés szerint még csak teológiai műveltséggel sem rendelkezik. Terjesztett tanuk ostobasága, prédikátoruk botrányos életmódja miatt még a gyülekezet is megbotránkozik. Ezért nem említ a szerző a szövegben seholsem ecclesia-t, Pampinust is legfeljebb csak praedicans, praeco vagy pópa elnevezéssel illeti. Ahogyan a ferencesből protestánssá vedlett Sztárai a római egyház papjainak papi mivoltát kétségbe vonta, úgy ennek a komédiának a szerzője a protestáns prédikátorok papságát kérdőjelezi meg. Sztárai Böröck papja, Frátor Lukács nem igazi pap, mert mint mondja Sztárai: nem igaznac tettzic ő nekiec az igaz Papság, az Pilisetlen es olaiotlan Papság, mint ha á Pilistől ólaitól es 10 körömre nyirt háytul volna az igaz Papság."

20 Sztárai Böröck papnak, Frátor Lukácsnak, a Vicariusnak és a Pápának olvassa a fejére, hogy nem igazi papok, a mi komédiánk szerzője a protestáns prédikátorokat nem tartja igaz papoknak. Nem valószínű, hogy az ismeretlen szerző a komédiánk keletkezési évében már kiadott Sztárai-darab közvetlen hatására írta volna munkáját. Az azonban bizonyos, hogy olyan érvekkel vagdalkozik burkoltan a protestáns papok ellen, amelyeket Sztárai maga 25 Vö.: Sztárai Mihály. Comoedia lepidissima de sacerdotio. Az igaz papsagnac tiköre. (Kardos-Dömötör RMDE. I. 591) 12-14. sorok. 50* 787