A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Gallé László: A magyar Fűvészkönyv zuzmói

gen belül nem történt megfelelően. Amíg ugyanis ma egyes szerzők a zuzmókat a gombák (Fungi) osztálya függelékének, mások a valódi gombák törzse (Mycophyta) önálló osztályának tartják - a „Magyar Füvész Könyv" a zuzmókat a „Lopvanőszők - Moszatok" fejléc alatt szerepelteti és a 648. Lapony (Peltigera), 649. Zuzmó (Lichen), 650. Tsőbibirts (Cladonia), végül 651. Tarjag (Verrucaria) "nemzetségekre" tagolja. Napjainkban Magyarország területén élő mintegy 900-1000 zúzmófajjal szemben a „Magyar Füvész Könyv" a történelmi Magyarország területéről mindössze 61 fajt sorol fel a zuzmók „Eligazító táblá"-jában. A Diószegi Sámuel által 1813-ban kiadott „Orvosi Füvész Könyv", mint „a' »Magyar Füvész Könyv« praktikai része" a 337. oldalán csak két zuzmót említ. Ezek az „Izlándiai zuzmó" (Cetraria islandica) és a „Tsőbibirts" (Cladonia pyxidata és Cl. coccifera). A teljesség kedvéért álljon itt az „Orvosi Füvész Könyv" 33. oldalának az említett zuzmókra vonatkozó eredeti szövege: „649. Zuzmó. (Lichen.) Az Izlándiai zuzmó nyálkás, keserű, kevéssé öszvehúzó izű, szagtalan. A' benne bővenn lévő nyálka, test tápláló és erősítő, se nem hevít, sem a' hasat nem szorítja. . . . Még tüdőrontásbeli szárazbetegségbenn is hasznos, ha lassú hideglelés nints vele: de mikor már a nyavalja nagy mértékben van, keveset használ, hanem akkor is az éjtzakai bádjasztó izzadást kissebíti. Jó a' vérköpésbenn, vérvizellésbenn, és a szamárhurútban is." „650. Tsőbibirts. (Cladonia) A' skarlát és sokformájú Tsőbibirts, úgy készítve, mint az Izlándiai Zuzmó, jó orvosság a' szamárhurút ellen, akkor is, mikor a beteg vért vet ki." A „Magyar Füvész Könyv" leírásában szereplő alaktani kifejezések alig mondanak valamit a mai olvasó számára. A telep (thallus) mostani fogalmának megfelelő kifejezés a „levél", „levél matéria" vagy „lomb", pl. a tüdőzuzmó (Lobaria pulmonaria) esetében. A Verrucariák kőzetre nőtt telepét „felomlás"-ként említi a Füvész Könyv, a tányér vagy tálkaalakú apotheciumokat „karikák"-nak vagy „petsétek"-nek nevezi, néha „bibirts"-eknek is mondja. A szemcsés vagy szemölcsös telep neve „ripats", a pikkelyes vagy karéjos telepet „ripatslevél" néven említik, a telepi sallangokat „hasáb" szócskával jelölik a szerzők. Az alaktani kifejezések egy részét, mint látható, a száras növényekéhez hasonlónak vélt s az ott már jól ismert szervektől kölcsönözték a szerzők, másokat - a már említett magyarosítási törekvés keretében - maguk gyártották. Ezek a nevek azonban nem bizonyultak időtállóknak, teljes egészükben elavultaknak tekinthetők. A „Magyar Füvész Könyv-be fel vett nemzetségeknek és a nemzetségeken belül közölt fajoknak a ma érvényes taxonokkal való azonosítása nem nehéz feladat. E munka során azonban a legtöbb esetben csak ún. gyűjtő fajokig juthatunk el. A szisztematikai feldolgozás ugyanis ezeket a fajokat időközben számos kisebb fajra és fajalatti egységre tagolta. Az itt következő összeállításban a Magyar Füvész Könyv 571-575. oldalain található sorrendben sorolom fel az ott szereplő zuzmófajokat. Az eredeti írásmódot igyekeztem megtartani. A felsorolásban szereplő egyenlőségi jel után az előforduló zuzmók ma érvényes neve áll. Az elfogadható magyar nevek elé felkiáltójelet (!) tettem. 173