A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Aradi Csaba–Dévai György–Fintha István–Horváth Klára–Bancsi István–B. Tóth Mária–Ötvös János: Tanulmányok Haláp élővilágáról

Tanulmányok Haláp élővilágáról VII. Aradi Csaba-Fintha István Madarak (Aves) Ilyen hatalmas és ennyire sokféle élőhelyet rejtő terület madártani képét, mint Halápé, a legnehezebb feladatok közé tartozik bemutatni. Különösen nem könnyű torzításoktól mentesen ismertetni. Körülményes is ilyen szűkre szabott helyen vázolni azt az ezernyi kapcsolatot, mely a táj mozaikdarabjai és a madarak különböző csoportjai között nemcsak egyszer s mindenkorra alakul ki, hanem szüntelenül változó konfigurációit mutatja; bajos minden kisebbnagyobb biotópról még a legszükségesebbeket is elmondani. Megfigyeléseink tapasztalatainak áttekintését ezért a mellékelt táblázatok is hivatottak segíteni. Elöljáróban hadd mutassuk be az elsőt, mely Haláp mai madárvilágának általunk feljegyzett 135 faját előfordulásuk gyakorisága szerint rendszerezi. (L. 1. táblázat.) Láthatjuk, hogy a megfigyeléseink alapján összeállított faunalista (1. fejezet végén!) madaraink több mint 58%-a rendszeres, vagy többékevésbé ritka fészkelő, kisebbik fele - csaknem 42%-a - pedig átvonuló, kó1. táblázat. A Halápon megfigyelt összes madárfaj °/

0-os megoszlása gyakoriság szerint Átvonuló, kóborló, téli vendég 31,11 Gyakori, rendszeres fészkelő 28,15 Közepes számú, rendszeres fészkelő 20,00 Ritka fészkelő 10,38 Fészkelésidőben megfigyelt faj, melynek költése nem bizonyított 5,92 Ritkán megfigyelt faj 4,44 Összesen 100,00 borló, vagy téli vendég. Utóbbiak amúgy is nagy számát még egyes fajok növelnék is, ha listánkat az irodalmi adatok korábban rögzített megfigyeléseivel bővítettük volna. E madarak azonban jórészt annak idején sem rendelkeztek meghatározó erővel Haláp orniszában. így nem vettük fel a katalógusba a Falco cherrug-ot sem, jóllehet az 1950-es évekig a területen gyakorinak mondott őszi-tavaszi átvonuló volt. (Jelenlegi hiányát az utóbbi években való országos megfogyatkozásának tudjuk be.) A vidék mai madárélete, a fészkelők számának a régi időkhöz mért lecsökkenése az általános bevezetőben körvonalazott történeti fejlődés eredménye. Q* 131