A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin: Hozzászólás a múzeumi restaurálás helyzetéhez

szeállíthatja. Rendkívül fontos az is, hogy a vegyszerek nevei mellett tüntessék fel azoknak a vállalatoknak, cégeknek nevét, ahol ezek beszerezhetők. A beszerzési források olyan címeket tartalmazzanak, amely cégek a nevezett vegyszerek kis tételben való csomagolásával, postázásával is foglalkoznak. A budapesti boltok, elosztók nyílt árusítási üzletei címének megadása nem célszerű, mert nincs módjában a restaurátoroknak vidékről felutazgatni abban a reményben, hogy esetlegesen abban az időpontban eredményes lesz útjuk, s mindent meg is vásárolhatnak. Gondolni kell arra is, hogy a restaurátor nem képes nagyobb mennyiséget - folyadékvegyszereket még törékeny, külön súlyt jelentő üvegekben - személyi poggyászként magával vinni. A vegyszerek egy része devizáért szerezhető be, s ilyen célra devizakerete csak a minisztériumnak, s néhány országos múzeumnak van, szabad keretből pedig gyakran nem kapható, illetve nem minden devizás vegyszer kapható. Olyan eset is van, amikor beszerezhető lenne a használatos vegyszer, de a legkisebb mennyiség, amit az illető cég szállítani tud: 25 kg-nál kezdődik. Ha történetesen az ilyen vegyszerek ára még több száz forint is, akkor egy-két anyagféleség elvinné az egész évi vegyszerre felhasználható költségvetési összegünket. Az ilyen menynyiségből ugyan évekig el lennénk látva, de fenyegetne annak a veszélye, hogy álltában a vegyszerek egy része elbomlik, a műgyanták kikeményednek. A vegyszerek központilag történő elosztása gondolatára ellenvetés hangzott el a Módszertani Központ munkatársai részéről, s ennek megvalósíthatatlan voltát azzal indokolták, hogy ehhez külön anyagbeszerzőt kellene alkalmazniuk. Gazdaságosság szempontjából mégis ez a megoldás lenne a járható út, mert 1 fő alkalmazása egy központban, anyagbeszerzői munkakörben mégis kifizetőbb lenne, mintha a vidéken dolgozók sok munkaórát, levelezgetést folytatnának a feleslegben levő, nagy tételben kapott vegyszer árusításával, csomagolásával, postázásával, edényzet beszerzésével, s egyáltalán a kis költségvetésből a kérdéses anyag árának meghitelezésével. A vegyszerek hiánya is eredményezheti a restaurálási tényszám csökkenését, de ezt a tényszámot még jobban csökkentené a vegyszerek ilyen formájú forgalmazásával kapcsolatos tevékenykedés. Sajnálatos az is, hogy a munkánkhoz leggyakrabban használatos, elengedhetetlenül szükséges vegyszerek beszerzése szintén nehézkes, pl.: a legjobb ragasztónk, az Oxyllin beszerzése. Az egyik legjobban bevált fém-átitató anyagunk a Poliamylmetakrilát (РАМА néven ismert), amit korábban a Központi Technológiai Múzeológiai Osztály munkatársai állítottak elő. Egy-egy műhelynek a szükséglete nem nagy mennyiség, mivel viszonylag csekély százalékos oldatát használjuk. Az említett központunk átszervezésével ebből az anyagból nincs utánpótlásunk. Gondolkozni lehetne azon, hogy a Módszertani Központ említett létszámnövelésénél nem lehetne-e 1-2 fő munkavállalót alkalmazni az ilyen anyagok előállítására? (Máshol ilyenre a gyakorlatban van példa, mert a gyógyszertárakban pl. sok olyan gyógyszert forgalmaznak, amelyek nagyüzemi előállítására nincs szükség, lévén alkalmazási területük kisebb. Ezek „kisüzemi" előállításával központi laboratóriumok foglalkoznak, s készítésükre - noha nem gyári készítmények, - nem kell várni a receptek beváltásánál, mert mindenkor kaphatók. Klinikákon, kórházakban is működnek ilyen gyógyszer-előállító laboratóriumi részlegek.) A restaurálással régóta foglalkozó szakembereink ismernek „pótszereket", amelyeket a használatos ragasztó- és átitató oldatok helyett alkalmaznak, de ezek nem minden esetben válnak be a gyakorlatban, különösen akkor, ha megfelelő műszerrel sem rendelkeznek, amely a tökéletesebb munka végzéséhez szükséges. (PL: vákuumberendezés.) Az 1974. évben megtartott első restaurátori szakfelügyeleti értekezleten sem véletlenül esett oly sok szó a vegyszerellátásról. Ugyanis megfelelő anyagok nélkül dolgozni nem lehet, ez tehát munkánk sarkalatos problémája, s alapvető, legsürgősebben megoldandó feladata. A vegyszerellátás különben 10-15 évenként zsákutcába fut, s akkor elemi erővel jelentkezik újra. Kb. ennyi idő alatt cserélődik ki az eljárásokhoz használatos vegyszerek milyensége, de beszerezhetőségéről nem történik gondoskodás! 845