A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin: Hozzászólás a múzeumi restaurálás helyzetéhez

Ditróiné Sallay Katalin Hozzászólás a múzeumi restaurálás helyzetéhez Az általános restaurátorok szakfelügyeleti értekezletét a Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központ 1974. június 17-én tartotta meg. Az itt elhangzottakhoz hozzá kívántam szólni, de a gazdag programhoz az egész napos konferencia rövidnek bizonyult. Ezen az értekezleten előadást hallottunk a régi hagyományokon alapuló, új elnevezésű központunk tevékenységéről és feladatairól, valamint országos személyi felmérések és műhelyek felszereltségének tapasztalatairól, statisztikai adatokkal illusztrálva. Hozzászólásra, s a vita összefoglalására igen kevés idő jutott. Mivel a restaurátori munka - megítélésem szerint - az egész múzeumi terület egyik kulcskérdése, ezért gyakorlati tapasztalatom alapján az ott el nem hangzott hozzászólásomat Évkönyvünkben tanulmány formájában közlöm. A fent említett szakfelügyeleti értekezlet előadásait magnetofonszalagon rögzítették, s elhangzott az az ígéret, hogy az egész konferencia anyaga az 1974. III. negyedévi Múzeumi Közleményekben megjelenik. Feltételezésünk szerint a konferencia anyaga a közkinccsé tétel után is további gondolatokat ébreszt majd a szakemberekben, akik, vagy az irányító szerveik megtalálják a lehetőségét annak, hogy mindazt, ami munkánkat segíti és előbbre viszi, a jövőben rendszeresen helyt kapjon a múzeumi terület szakfolyóirataiban. A múzeumi élet egyik legsürgetőbb feladatai közé tartozik a restaurálás. Ez az elkövetkező években is időszerű lesz, amit az is mutat, hogy felszabadulásunk óta újra és újra előtérbe kerül mint megoldandó probléma. Az állagmegóvási munkák irányítására, segítésére már 25 éve felsőbb szintű irányító szerv létesült, majd többször átalakult, megszűnt, újjászerveződött, de egyik szerv sem tudta még maradéktalanul felszámolni a munkaterületünkön mutatkozó hiányosságokat. A megoldásra váró kérdések is megmaradtak, aminek bizonyítéka az, hogy némelyiknél ugyanott tartunk, mint közvetlenül a felszabadulás után. Bár sok eredményről, előrelépésről is számot tudunk adni, de még mindig sok a visszahúzó erő, s még néhány témában a holtponton sem tudtunk átlendülni. Pedig minél jobban késlekedünk megoldásunkkal, annál nagyobb lesz a behozhatatlan lemaradás. 1. Restaurálástörténet, szakirodalom kérdése Nem célunk dátumszerűen felsorolni, hogy mely évben alakult meg először a restaurátorok legfelsőbb irányító szerve, mely években szünetelt, s mikor változott elnevezésben, s módosult profiljában. A különböző elnevezésű szerv úgy alakult át, hogy személyi állományában megtalálhatók voltak a régi szakemberek, de feltöltődött mindig új és új munkavállalókkal. Mind a régi, mind az új szakgárda számos jelentős eljárást, módszert dolgozott ki, mégsem volt olyan mértékű a fejlődés, ami a lépéstartást lehetővé tette volna, és biztosítékul szolgálhatna a hiányosságok pótlására, felszámolására. Ezt a területen tapasztalható fluktuáció is némileg károsan befolyásolta. Ha valamilyen témát tárgyalunk, szokás összehasonlítást tenni úgy, hogy bemutatjuk a multat, ahonnan elindultunk, és felsoroljuk az új feladatokat. E szokásnak hódolva mi is a visszapillantással kezdjük. 53 Déri Múzeum 833