A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Tóth Béla: Maróthi György földrajzi munkái

rületeken belül megemlíti a fontosabb városokat, mindenikről megjegyezve,hogy miért nevezetes. Pl. „Lisbona vagy Lisboa, latinul Olesippo, mely a Tajo torkolatánál fekszik, a királyság fővárosa és a királyok székhelye, érseki és pátriárkái székhely is. Nagyságra és szépségre nézve a legelső városok közé számítandó" (3. j., 3. f.). Nagy alapossággal ismerteti minden ország államformáját, kormányzási módját, s ha csak lehet, az akkori uralkodókat, államvezetőket is, az OszrákBelgiummal (nagyjából a mai Belgium) kapcsolatban pl. ezt írja: „Ami Belgiumból osztrák fennhatóság alá tartozik, az a helyettes királynak, kit Belgium kormányzójának neveznek, igazgatása alatt áll, és fővárosa Brüsszel; az 1725. esztendőtől fogva mostani kormányzónője őfensége Mária Erzsébet főhercegnő Lipót császár lánya, VI. Károly testvére." (38. j., 25. f.) Írországgal kapcsolatban pedig ezt találjuk: „Írországnak külön parlamentje van, melynek alkirálya (Pro Rex) az elnöke. E parlament mindenben megegyezik Britannia parlamentjével, de kisebb a hatalma" (29. j., 21. f.). Igen sokat tud és mond el az egyes városokról is. Sohasem mulasztja el pl. megemlíteni, hogy rendelkeznek-e erődítménnyel, milyen szerepet játszanak a kereskedelemben és az iparban. Felsorolja az esetleg bennük található gimnáziumokat, akadémiákat, nevezetes épületeket s az esetleges történelmi nevezetességeket. Párizsról pl. ezt a leírást kapjuk: „Paris latinul Párisii vagy Lutetia Parisiorum a Seguana folyó mellett az egész világnak szinte összefoglalása, a királynak, a parlamentnek az érseknek, az akadémiáknak, mindenféle fénynek és dísznek székhelye. Lourde (Louvre - tőlem) latinul Lupára a királyi palota neve. Sorbona pedig a párizsi kiváló akadémiának. - Bastille-nak neveznek egy erődítményt, mely gonosztevők őrzésére épült egész erősen" (134. j. 100. f.). Nantes (Namnetes) nevezetességeit felsorolva pedig megjegyzi: „de még híresebb a nantes-i edictum révén, melyben IV. Henrik 1685-ben a reformátusoknak megadta a vallásszabadságot" (15. j. 11. f.).

35 Haarlemmel kapcsolatban egyebek közt ezt olvashatjuk: „- ha a belgáknk hinni lehet, itt találták fel a könyvnyomtatást." (38. j., 27. f.). Genfnél pedig nem mulasztja el megjegyezni: „. . . régen Kálvin János és Béza Tódor lakhelye volt" (44. j., 32. f.). Strassburg székesegyházáról tudja, hogy tornya a legmagasabb Európában: 494 (rajnai) láb, Nürnbergről, hogy itt őrzik a birodalom jelvényeit. Samarcandáról (Szamarkand) sem felejti el megjegyezni: „Avicenna hazája, aki királyi filozófus és orvos volt annak idején (119. j., 93. f.). Az egyes országok részletes, tájankénti ismertetését általános megjegyzések fejezik be. Ezekben szó van az ország államformájáról, alkotmányáról, közigazgatási rendszeréről, az ország földjéről stb. Igen nagy pontossággal és részletességgel ismerteti pl. az akkori Németország rendkívül sokrétű, bonyolult közjogi viszonyait, de Svájc vagy a két Belgium ugyancsak változatos közjogi, közigazgatási rendszerét is. Mindenütt külön tekintettel van az ország, terület vallási viszonyaira. S itt meglátszik felekezeti beállítottsága, illetve hovatartozása is. pl. Portugáliával kapcsolatban ezt írja: „A lakosok mind pápisták; nem is tűr meg másokat az inquisitio szörnyű törvényszéke; sokan ennek ellenére a Judaismus hívei" (4. j., 4. f.) Annál nagyobb örömmel regisztrálja viszont a Szövetséges Belgium vallási viszonyait: „Szövetséges Belgiumban az ún. uralkodó vallás a református, és állami hivatalokban csak reformátusokat lehet alkalmazni. Egyéb35 Az évszám nyilván elírás, mert az edictum 1598. ápr. 13-án kelt, 1685. okt. 23-a a viszszavonás ideje. 818