A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Tóth Béla: Maróthi György földrajzi munkái

Előadása rendjében is Cellariust követi mind a földrészek, országok sorrendje tekintetében mind pedig az egyes területek tárgyalási szempontjait illetőleg. De itt is önállóan, lehetőségeinek és céljainak megfelelően jár el. Cellarius pl. mindkét művében részletesen felsorolja Hispánia határait, Maróthi viszont csak annyit jegyez meg: „Termini olim idem fuerunt, qui hodie sunt" (2. d.). Az ókori források megemlítésében többnyire a nagy-Cellariusra támaszkodik, de tartózkodik azok bőséges idézgetésétől, amire pedig forrása bőven nyújt példát (pl. I. 42.). Mondanivaló tekintetében általában a kis-Cellariust követi, de pl. Pannónia leírásában a nagyra is támaszkodik. Ez a mondat pl.: (Pannónia) „inter Danubium et Illiricum a Cetio Monte ad Aureum Montem extensa" (Jegyz. 14. 1.) a kis-Cellariusból származik (62. 1.), de a következő adat már a nagyra támaszkodik: „Incolae vocantur Pannonii, vix autem Pannones nisi quod apud Lucanum Lib. 6. 220. est Pannonis ursa pro Pannónia" (Jegyz. 15. 1. Cell. I. 347). De ha szükségesnek találja, meg is toldja forrásait. Cellarius pl. Hispániával kapcsolatban nem szól a punok nyelvéről. Maróthinál viszont ezt találjuk: „Ante Romanos earn Poeni vei Carthaginienses occuparunt, qui plurima linguae suae vestigia in ea reliquerunt, de quibus vide Bohard. (sic) L. 1. 15. linguarum orientalium professor [is]" (2. 1.). De nem fordul elő Cellariusnál a Gadesre vonatkozó idézett Eutropius-i hely sem (Jegyz. 3. 1.). Maróthi e részek közül nyilván mindkettőt a hivatkozott helyekről vette. De legfontosabb talán, hogy szemlélete is elüt a Cellariusétól. Erre vonatkozólag a legjobb példa Gades, hispániai szigetváros leírása. Míg Cellarius részletesen foglalkozik pl. a „Gades" szó etimológiájával, a régi írók által történt említésével, a városnak a birodalomban elfoglalt jogi helyzetével (I. k. 56. 1.), magáról a városról jóformán semmit sem mond, Maróthinál ezt találjuk: „Vicina freto (ti. Herculeo, tőlem) insula Gades, cum Űrbe cognomine, antiquissima Tyriorum Colonia, quam Strabo refert multitudine civium nulli urbi praeter Romám cessisse, eadem commerciis frequentissima, et hinc luxuriae dedita, colebant praecipue Herculem, cuius templum opulentissimum erat Gadibus" (4. 1.)"' Professzorunk tehát forrása szövegének tömör összefoglalása mellett egyetlen mondattal több jellemzőt és lényegest mond a városról, mint Cellarius a hivatkozások és idézetek egész sorával. A fenti mondat, egyébként, amelyet Strabóra épít,

30 azt is mutatja, hogy Maróthi, mint már azt az előbb Eutropius esetében is láttuk, a fontosabb eredeti forrásokat is átnézhette, mert Strabónak ez a megállapítása Cellariusnál nem szerepel. A legfontosabb azonban, hogy példája ez a mondat Maróthi fejlett földrajzi szemléletének is, ti. hogy az ókori városok, települések jelentőségét a kereskedelmi, gazdasági élet szempontjából is nézi. Ezt a szemléletet, amely főleg újkori földrajzában kap 29 A kis-Cellarius viszont csak ennyit mond Gadesről: „parva insula, sed magni nominis civitas, Colonia Tyriorum" (I. kiadás, 37.). 30 Strabo az ókor egyik legkiválóbb geográfusa volt (i. e. 64.-i. u. 49.).. Görög származású volt, de legtöbbet Rómában tartózkodott. Sokat utazott. Geogpraphika c. műve 17 könyvből állt. Az első két könyv fizikai és matematikai földrajzot nyújt, a többi leíró földrajz, s bennük Hispániától a Kaukázusig s Kisázsiától Egyiptomig mutatja be az akkor ismert világot, melyet egy chlamyshöz (görög köpeny) hasonlít. Műve nemcsak forrásul, de módszerében mintául is szolgált a későbbi földrajzi íróknak. Munkája Rerum geographicarum libri XVII. címen szintén megvolt Maróthi könyvtárában egy 1587es genfi (Vignon) kétnyelvű kiadásban. Ebben a Gadesre vonatkozó helyek a III. könyv 94. és 116. lapjain találhatók. A könyv nagykönyvtári jelzete: U. 70. Címlapján Maróthi bejegyzése: „Georg. Maróthi emi Hagae Comitum a. d. XVII. Kai. Septembr. MDCCXXXVII." 814