A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Kilián István: XVIII. század eleji komédia az iszákos papról és a részeges Magisterről

azonban ijedt ivócimborája dermedt tagjait borral akarja felmelegíteni, a remény tüze csillan fel a borkirály szemében, elalszik azonban hamarosan, hiszen, mint mondja, a halottak nem szoktak inni. Más helyütt az isten tudja hol kóborgó lelkét akarja előkeríttetni, hogy végre visszatérjen testébe, mert így talán feltámadhatna. Mi lehetett az ismeretlen magyar szerző forrása? Minthogy a dráma keletkezési körülményei teljesen tisztázatlanok, tehát nem ismerjük a keletkezés idejét, a szerző nevét, a szerzés és az előadás helyét, így csak legfeljebb a téma elő és utóéletét követhetjük nyomon. A kantai drámarepertoárban találhattunk hasonló témát. A Bacchusról szóló drámák, többnyire komédiák, előadásának ideje farsang. Ezért a korabeli szóhasználat értelmében a íeriae Bacchanáliáé farsangi napokat jelent.

28 A Bacchusról szóló darabok egyetlen célja a részegség kicsúfolása. 1765-ben, 1766-ban, 1773-ban a Kantában előadott darabok a Bacchus-témák kantai utóéletének állomásai.

29 Az 1773-as komédiáról tudunk a legtöbbet, legalábbis annyit, amennyit a cím elárul: egy 1773-ban előadott Bacchusról szóló aktus, mivel 1772-ben igen rossz volt egész Erdélyben a bortermés.

30 A mi komédiánkat is tartalmazó kollígátum egyes drámáiról és füzeteinek egy részéről kimutattuk, hogy azok jezsuita iskolában, jezsuita szerző tolla nyomán keletkeztek, egészen természetes tehát, hogy a téma elsődleges forrását a rendkívül szerteágazó nemzetközi és hazai jezsuita drámagyakorlatban kell keresnünk. 1752-ben Diliingenben, 1608-ban Grazban, 1611-ben Ingolstadtban, 1625-ben Konstanzban, 1646-ban Insbruckban, 1659-ben és 1773-ban Hildesheimben került színre német nyelvterületen a részegséget karikírozó komédia.

31 A Rusticus imperans témájú darabokban is kipellengérezték a részegséget és a részegeket, ezért az ismeretlen szerzőnek ezek is nyújthattak drámája megírásához megfelelő forrást. 1639-ben Grazban és Freiburgban Jakob 28 Bizonyításképpen csak néhány adat: 1702. Zágráb: „ante Bacchanalium íerias deridere visa est mundum." Vö.: Takács József: A jezsuita iskoladráma (1581-1773.) (Budapest 1937.) A továbbiakban Takács: 41; 1727. Sárospatak: Suprema et Media Grammatices Classis Bacchiíeriis Demiphonem cornice etiam hoc anno spectandum dedit. Histora Domestica ab anno 1694. 1707. S. N. Patakiensis S. J. Egyetemi Könyvtár. Kézirattár Ab. 96. 1731. Sárospatak: Pallas litteraria ad octoginta Juvenes uteris ínfecit Syntaxis juncta grammaticae bis in theatro visa est ne stimulus progressum desideraretur. 1-mum damnavit Chremetis avaritiam, in Bacchiíeriis.. ." Vö. HD. Sp. SJ. 182. Vö. még: Takács i. m. 68. 29 Í765. íébruár 12. De Bacho. A dráma kézirata elveszett. Vö. Bayer: i. m. II. 398; Kovács Bernardon i. m. 24. Monay i. m. 111. Kilián i. m. 1967. 35; Kilián i. m. 1972. 231. 1766. február 6. De Baccho. A kézirat hollétéről nem beszél Monay i. m. 65.; Vö. még: Hassák Vidor: A kézdivásárhely-kantai gymnasium története (Kézdivásárhely-kantai gimnáziumi értesítő. 1895-96) 108; Kilián i. m. 1972. 231. 30 1773. február 14. Actus poetico Bacchanalisticus tempori accomodatus pro anno 1772, quo magna erat vini carities (!) in Transilvania. Vö.: Bayer i. m. 398. Hassák i. m. 68: Kovács Bernardon i. m. 27-32. Szabó J. Dániel i. m. Szombathy i. m. Monay i. m. 55. 31 1572. Dilirtgen: Lob und Tadel der Trunksucht. 1608. Graz: Cyprianus et Justina martyres (Verspottung der Trunksucht.) 1611. Ingolstadt: Drama, das in der Trunkheit überwundene Neugriechland. 1625. Konstanz: Ebrietas vindicata oder der Strafe der Völlerei. 1646. Insbruck: Lazarus und Prasser 1659. Hildesheim: Bacchus Thaumaturgus. 1737. Hildesheim: Bacchi schola eversa. Szerző: Jakob Masen. Vö.

: Johannes Müller: Das Jesuitendrama in den Ländern deutscher Zunge vom Anfang (1555) bis zum Hochbarock (1665) (Augsburg, 1930) A továbbiakban: Müller: IL 46, 58, 65, 72, 77, 84. A Jakob Masenre vonatkozó adatokat illetően: uo. 30-31. 789