A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Kilián István: XVIII. század eleji komédia az iszákos papról és a részeges Magisterről

minden hatalmától és hatalmi jelvényeitől, s nem erőszakolnák rá újból a rongyos inasruhát.

3 1972-ben a katonai kolligátum egy másik latin nyelvű komédiáját publikáltuk, amely a magyar vígjáték fejlődésének azt a szakaszát demonstrálja, amikor a helyzet- és a jellemkomikummal sűrített cselekménysor még csak a moralitás játékok megszabta keretek között élhetett. A beteg és kedvetlen Licelinushoz egy alorvos, Cyprinus érkezik, aki egy különleges gyógyszerrel viszszaadja Licelinus életkedvét, s ezzel sikerül bizalmát megnyernie. Licelinus meneszti gyorsan régi háznagyát Eudaemont, s helyébe az alorvost Cyprinust állítja. Cyprinus jól meg is csúfolja tökrészeg gazdáját, Licelinust. Amikor alszik, az alorvos Cyprinus saját testvéreit szabadítja a házra. A testvérek, Dolor, Luctus, Egestas, Inqvietudo, Pudor belopóznak a részegen alvó Licelinushoz, halotti tumbára fektetik, s a halált jelképező tárgyakkal rakják körbe. Amikor ébredezik a tumbára fektetett részeg nem tudja élő-e vagy halott. Még szolgái is elfutnak az ijedt jajveszékelő elől. Csak amikor már teljesen kijózanodott, akkor győződik meg róla, hogy Cyprinus és testvérei tréfálták meg, tették nevetségessé. Ezért hát elhatározza, hogy megbosszulja a rajta esett sérelmet. Cyprinus egy újabb cselt eszel ki, most már magáról állítja, hogy meghalt. Licelinus azonban ekkor már a visszahívott Eudaemon hatására szolgáival jól elagyabugy áltat ja az álnok cselvetőt, a rossz forrását. „A cselekmény fővonala - mint megírtuk - a primer eseménysor, az epizódok is komikus színezetűek." A furfangos szolga jól elbánt a hiszékeny Licelinusszal. Később azonban a visszahívott Eudaemon segítségével sikerült a tréfát „visszaadni". A tényleges fabula mögött azonban más jelentésű többet jelentő, az írói szándékot jobban fedő eseményfonalat találhatunk. Cyprinus a bujaság, a testi vágyak allegorikus alakja. Az érzékiség szavára hallgató Licelinus „betegségét" ismét csak a testi vágyak kielégítésével gyógyítja akkor, amikor maga mellé veszi Cyprinust, s elűzi Eudaemont, a Jó megtestesítőjét. A testi kielégülést ennek természetes következményei követik: a Fájdalom, a Gyász, az ínség, a Nyugtalanság és a Szégyen. Licelinus belátja az érzéki szerelem testvéreinek rohama után, hogy a Jót, azaz Eudaemont vissza kell hívnia házába. Ettől a pillanattól kezdve a Jó és a Rossz, Eudaemon és Cyprinus, az erény és a bűn állanak szemben egymással azért, hogy megnyerjék a maguk számára a főhőst. A Rossz újabb cselvetésre határozza el magát: önmagát állítja pellengérre. A főhőst, az embert azonban most már nem lehet becsapni, saját kárán megtanulta, hogy a Rossz, a bűn szavára nem szabad hallgatnia, ezért jól elvereti szolgájával az újabb rohamra készülőt. A bűnt, az érzéki vágyakat - ha szó szerint akarjuk értelmezni az írói szándékot - csak veréssel lehet elűzni az ifjútól."'

1 Ez a komédia a moralitás játékok allegorikus figuráival átmenet a profánná emelkedett komédia és a célzatos moralitás játékok között. 1973-ban egy a mártírpassiókra emlékeztető, barokk „epikus" drámát, a myrai Miklós életét tárgyaló darabot adtuk közre. Bevezetőnkben felhívtuk a figyelmet az 1688-ban, Trencsénben keletkezett dráma manierista jegyeire, rá3 Kilián István: Latin nyelvű komédia a XVIII. század elejéről a Borsod megyei Levéltárban. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve X. (Szerk.: Zádor Tibor, Miskolc, 1971) 383-433. Ez a gyűjtemény 12. számú drámája. 4 Kilián István: Latin nyelvű komédia 1720-ból a miskolci levéltárban (Voluptas a deluso adolescente delusa). A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XI. (Szerk.: Zádor Tibor, Miskolc, 1972) 219-253. Az idézet helye: 224. Ez a gyűjtemény 8. számú drámája. 780