A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)
Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: A debreceni Ady Társaság képzőművészei
mai hátterük, kopott királlyá nemesedő szegényemberei félreérthetetlenül magyar világba, forró nyaraink paraszti életébe vezetik a nézőt. A táj átveszi, vészjóslóan ismétli az ember drámáját, s a leghűségesebb társ, a ló is emberi fájdalommal húzza terhét. Debreceni modelljei tócóskerti parasztok, napszámosok voltak (5. kép), s ha a múltba nyúlt, a drámai fordulópontok, vagy egyéniségek érdekelték („Csokonai a Nagyerdőn", „Debreceni csata"). Mint minden haladó magyar művésznek, neki sem adatott meg az öncélú művészkedés, a csak művészetnek élés: népe szószólójának, prófétának kellett lennie. Ady Endre eszményét követte ezzel, aki „nem művésznek, de mindennek" jött. Ezt fejezi ki az Ady vers-ihlette „Őskaján". Rajta egy önarcképszerű töprengő művész, mögötte, zivataros égbolt alatt Pegazus toporzékol. Földbesüppedt alföldi tanyák, dőlt kazlak, templomtorony, a magyar ugar - a szegénység, elhagyatottság jelei - kötik a földhöz, gátolják röptét, szárnyalását. Nemcsak művészetével, közéleti tevékenységével is kifejezte hovatartozását, így kapcsolódott az Ady Társasághoz. Holló László művészi és etikai nagyságával, emberségével, egyéniségével lett századunk egyik legjelentősebb magyar művésze. A múltban - egy haladó kör és egy szűkebb szakma előtt - már felismerték értékeit, szocialista társadalmunk adta meg ehhez az állami, hivatalos rangot is Kossuth-díjával, Kiváló és Érdemes Művész kitüntetésével. Félegyházi László (1907-) Az Ady Társaság képzőművészeti osztályának legfiatalabb, ma is alkotó tagja. A Képzőművészeti Főiskolán 1924-1930 között tanult, 1929-ben szerzett tanári diplomát, majd két évig művészképzésen vett részt. Főiskolai sikerei alapján Glatz Oszkár tehetséges tanítványaként tartották számon ,i0 . 1930-tól sem szűntek meg budapesti kapcsolatai, állandó résztvevője volt a Nemzeti Szalonban, az Ernst Múzeumban rendezett csoport tárlatoknak, a Szinyei Társaság Tavaszi Szalonjának, a Munkácsy-Céhnek, majd az Üj Művészek Egyesülete kiállításainak*' 1 . 1932-ben a „Barna kalapos lány" с olajképére Szinyei-díjat kapott, 1934-ben, 1937-ben, 1942-ben kitüntető elismerést. 1937-ben a Képzőművészeti Főiskola tanulmányi kiállításán hasonló dicséretben részesült, 1942ben részt vett a „Magyar Művészetért" с reprezentatív műcsarnoki kiállításon, 1943-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kiállításán 02 . Művészetét többek között Farkas Zoltán, Ybl Ervin, Szomory Dezső, Elek Artúr méltatta. 1930-ban foglalta el tanári állását Debrecenben. Leszámítva Nagybányán töltött nyarait, katonáskodása idejét és rövid párizsi tanulmányútját (1934-ben), azóta itt él. 1932-ben mutatkozott be G. Szabó Kálmánnal közös kiállításán. Többek között Szinyei-díjas képét, aktjait, „Ülő nő" (6. kép), „Zöldkabátos lány" c. festményeit vonultatta fel a Déri Múzeumban. E tárlaton nyújtott színvonala alapján hívta meg művésztagul az Ady Társaság képzőművészeti osztálya, amelynek megszűnéséig tagja, 1945-50-ig elnöke volt. Az 1933-as második csoportkiállításon női portrékat, aktokat, s „Álom", Hegedű" c. félabsztrakt képeit szerepeltette. Rabinovszky így jellemezte a 60 1926-ban a Főiskola jászapáti művésztelepén dolgozik, kiállításon is részt vesz. Vágó Pál, mint legtehetségesebbet említi nyilatkozatában (Magyarság, 1926. IX. 3.) - 1928-ban a Főiskola Műcsarnokban rendezett kiállításán kap kiemelt kritikát. (Újság, 1928. V. 20.) 61 1934-ben, 1937-ben és 1942-ben kitüntető elismerést kapott a Tavaszi Szalon kiállításain. Az Űj Művészek Egyesülete 1934-től, sikereit látva hívta meg kiállításaira. 62 E kiállításon az 1940-1943 között vásárolt művek szerepeltek, így Holló Csendélet-e, Félegyházi önarckép-e, G. Szabó grafikái, Hrabéczy: Gyuri olvas с műve. 772
