A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: A debreceni Ady Társaság képzőművészei

művészet kapcsolatáról tartott előadásokat a Déri Múzeumban, az Ady Társaság rendezvényeként. Kapcsolatait, pozícióját önzetlenül, a köz érdekében használta fel. A 30-as években Senyeivei együtt ő tartotta a kapcsolatot az országos hírű esztétákkal, művészekkel, segítette Debrecenben szereplésüket, illetve a debreceniek budapesti kiállításait. Egyik előkészítője volt az 1941-es Nemzeti Szalon-beli „Debreceni festők" tárlatának.

35 1945-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium képzőművészeti előadója, 1946-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára. Debrecennel ekkor sem szakadt meg a kapcsolata, továbbá is részt vett az Ady Társaság és a képzőművészeti csoport kiállításain, minisztériumi vásárlásokkal és segélyekkel támogatta debreceni kollégáit. A Nagyerdőn létesítendő Művésztelep és a képzőművészeti Szabadiskola tervezésében, munkálataiban részt vett az 1945-50 közötti időszakban. 1928-ban és 1940-ben (olaszországi élményeit feldolgozó lapjaiból, festményeiből) önálló tárlata, 1932-ben, 1935-ben, 1944-ben Félegyházi Lászlóval közös kiállítása volt a Déri Múzeumban. E tárlatokon egyaránt szerepeltette metszereit, bravúros, könnyedvonalú, de mégis súlyos, lényeglátó tartalmú szén- és ceruzarajzait, vízfestményeit és olaj, temperaképeit. (1. kép.) Míg grafikával - főként fametszeteivel - a modern magyar művészet úttörő mestere volt, festményeiben nem tudott igazán átütő, időtálló értéket produkálni, s ez vonatkozik 1938-ban készített kollégiumi freskóira is. A „Parasztok" fehérbenfeketében kifejeződő drámája, tömörsége, a „Tanyasi postás" (1950), „Önarckép" (1930), a „Tél" sorozat (1947), a női portrék, aktok, vízparti jelenetek szén-ceruzarajzai könnyedsége, szépsége maradandó értékét képezi nemcsak Gáborjáni életművének, de az új magyar grafikának is. Senyéi Oláh István (1893-1963) A képzőművészeti osztálynak állandó előadója, a Társaság egész működésének tanúja Senyéi Oláh István volt. Szervező, ügyintéző, író, kritikus, előadó, vitavezető és művész volt egy személyben, s mindenik magas hőfokon és színvonalon. Eletét a művészetnek és a művészetben élte le. Az Ady Társasághoz igényessége, kvalitásérzéke és a modern művészetek iránti érdeklődése vezette el. Szenvedélyesen gyűjtötte ismereteit az európai művészet nagy, haladó korszakairól, kortárs magyar festőkről. Az elsők között méltatta pl. Derkovits Gyula művészetét, Medgyessy Ferenc, Nagy Balogh János életművét. Ugyanakkor elmerült a debreceni képzőművészet múltjába, s kisebb publikációk és 1929-ből fennmaradt kéziratos összefoglalója után megjelent „A képzőművészetek Debrecenben" с tanulmánya a debreceni és Hajdú vármegyei monográfia részeként.

50 Előadásokat tartott a nyári egyetemen, művészeti körökben, egyesületekben, tárlatot és vitát vezetett (főként a felszabadulás után). Állandó kapcsolatban állt vezető esztétákkal, művészettörténészekkel: Fülep Lajossal, Rabinovszkyval, valamint a Képzőművészek Űj Társaságával. Minden tudását, ismeretségét a debreceni modern képzőművészeti szellem kialakí35 G. Szabó 1941 nyarán a Szolnoki Művésztelepen dolgozott. Innen intézte a budapesti kiállítás előkészítő ügyeit. 36 Senyéi Oláh István-. Medgyessy Ferenc, a művész - Tiszántúli Figyelő, 1934. december 1. - Uő.: Könyv Derkovits Gyula művészetéről - uott, 1935. január 11. - Uő.: Farkas Zoltán könyve Medgyessy Ferencről - uott 1934. október 10. - Debrecen sz. kir. város és Hajdú vármegye (Szerk. Csobán Endre, Budapest, 1941.) 295-305. 762