A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Cs. Tábori Hajnalka: A hiedelemtörténetek változása egy tiszántúli falu közösségének tudatában

- Tuttuk a keresztapánkról, hogy csinál valamit, de hogy mit, ászt nem láttuk, mer ahogy beléptünk, mingyár eldugta. Ott leskettünk utána egísz nap, de csak nem tuttuk kifigyelni sehogyse. Hát karácsony ífílbe asztán megtuttuk miféle jószágot csinált. A boszorkányok miatt csinálta, meg akarta tudni, kik a boszorkányok. Ahhoz kellett a szik. (Badi Sándorné 76 é.) - December tizenharmadikán, Luca napján csinálták a lucaszékét. Minden nap egy kicsit halattak rajta, ugy, hogy pont karácsonyra készüjjön el. Karácsony éjjel kimentek vele a kersztútra, és ott várták a boszorkányokat. Jött is nemsokára a tüzes hintó. Csattogott, pattogott, pedig kocsis se vót rajta. A komának meg azér nem lett semmi baja, mert kört csinált maga körül. Nem tudom miből vót, de olyan ereje vót, hogy nem engette át a gonoszt. (Dúl János 72 é.) - Luca napjátúl karácsonyig minden nap kellett csinálni a sziket. így csinált eccer az én komám is. Kérdesztem tülle: Mi lecsz e' koma? A boszorkányok miatt mondta. (Kovalóci Pál 67 é.) - A sógorom is csinált eccer lucaszíket. Ahoz hasonlított mint egy gyalogszík, de vót neki karja is. De nem vót nagy, csak ekkorka, mini ez is itten. Karácsony iccakára lett kíszen vele. Akkor odaült rá a kíminy alá, és várta boszorkányokat. De mink annyira fíltünk hogy nem mertünk bemenni hozzá, csak kívülről hallgattuk a szörnyű zenebonát, ami odabentrül gyütt. (Pap Mihály 72 é.) g) A boszorkány megbüntetése Az ártó személy megbüntetését más nagytudású személy tanácsára hajtották végre. A büntetés egyik gyakori változata az, amit a tejvarázslás megfordításánál is alkalmaztak; egy másik pedig, a személyt vagy személyeket megrontó boszorkány megpatkolása, megverése, néha agyonverése volt. - A majorba mindenkinek vót tehene. De egyik a másikát gyakran megrontotta, így jártunk eccer mink is. Sok tejünk vót, asztán eccer csak nem adott a tehén semmit. Meg van ez rontva - monta édesanyám. Vót egy öreg a majorba, aki ászt tanácsolta neki, hogy lessék meg amikor pisil a tehén, fogják föl, vigyék haza, és verjék el a küszöbön. Na igy is tett édesanyám. De sokáig kellett várni, asztán eccer csak sikerült. Pont egy szakatt zsák vót anyámnál asztat tartotta alája. Na vitte anyám mingyá az istállóajtóba, asztán verni keszte egy bottal. Ütötte, nem sajnálta tülle. Másnap asztán jött a hír, hogy Virág Erzsi csupa kik. Össze van verve. Ű vót hát aki elvette a tejet. De meg is halt nem sokára. (Fekete Ferencné 67 é.) - Anyám testvérinek is megrontották a tehenit. Ászt tanálták neki tanácsolni, hogy amit vizel a tehén szeggye fel, és ne sajnájja, verje el az istálló közepin. Mer ha így tesz, akkor összeveri a rontót és az inkább visszaadja a tejet. így is lett. Amikor nagyba ütötte, jött egy asszony, és kérdezte, hogy mér csinájja. Néném meg csak ütötte. Végül könyörögni kezdett az asszony, hogy haggya abba, nem nyúl ű többet soha más tehenihez, csak most az eccer ne üssék agyon. (Seben Andrásné 67 é.) - Elmentünk eccer egy asszonyho' a tehínrontás vígett. Asztat tanácsolta: menny csak haza lányom, tapaszd be a kemence száját. De szíp lassan csinájjad. Hát mink ugy is tettünk. Mer aszongya, akinek ott lesz összeígve a keze, ahol a tijéd sáros vót, az rontotta meg a tehenedet. Anyám asztán sarat csinált, jó higat, csurgott le a lé a kezin. Másnap asztán hallottuk hogy a Cseppentő Róza keze csupa seb. Tisztára össze van ígve. Elmentünk megnízni. Hát pont ott vót az ígís, ahol anyám kezin a sár. így tuttuk meg, hogy ű vitte el a tejünket. (Molnár Antalné 55 é.) 693