A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)
Néprajz - Módy Gyorgy: Néphagyomány és helytörténet
tovább folytathatnánk a példákat, amelyek azonban a néphiedelem tágabb területeire vezetnének bennünket. A kincsásó történettel kapcsolatban utaljunk még a már említett lángvetési, tisztulási motívumra. Balogh Sándor elbeszélésében óriási tűz lökődött fel a földből azon a helyen, ahol a kincs el volt rejtve. A magyarázat szerint a fémnek hét évenként tisztulni kell, és amikor tisztul, lángot vet. A kincsmondák zömében találkozunk ezzel a motívummal. Kék láng, piros láng csapódik fel a földből, amikor a „kincs feladja magát". 4 ' 1 A burokban született kincslátó hetedik gyermekről szóló történetünk tehát a kincsásó mondák egy variánsaként tekinthető, amelynek a lényegét a néhány valóságos személyre és helyre való utalás mellett a kincsmondák hiedelemmotívumai nyújtják. * Végül rá kell még mutatnunk arra, hogy a megszállottak hitével kereső kincsásók gyakran maguk is a szájhagyományba kerülnek, s róluk különböző történeteket mondanak. Ilyen megszállott kincsásóról beszél a nép Tiszafüred környékén, akit Kincsásó Pistának neveztek el. Azt a helyet, amelyet hosszú időn át furkálva kereste a kincset, Pista halmának emlegetik. Az 1920-as évek elején Ecsedi István találkozott, és beszélt vele kincsásás közben. 4 ' 1 Később Szűcs Sándor már a néphagyományból merítette a rávonatkozó anyagot/ 5 Ujabban Pénzásó Pesta néven Hortobágy mitikus alakjai közé sorolva került be a folklorisztikai irodalomba/ 16 Balogh Sándor is némiképpen már a szájhagyomány „bolondos" emberévé vált a váncsodiak és a biharkeresztesiek körében. Pénzásó ragadványnevet kapott, amely már önmagában is lehetőséget nyújt a vele kapcsolatos történetek kialakulására. Idevonatkozóan a bevezetőben utalást tettünk. A további gyűjtések során kitűnhet, hogy Pénzásó Balogh eseteit milyen mértékben és a valóságtól mennyire eltérően őrzi meg a néphagyomány. Mindazok a történetek, amelyeket Balogh Sándor önmagával kapcsolatban mondott el hiteles eseményekre épülnek. Azok a helyek, amelyeket megásott, régészetileg is „eredménnyel" jártak. Ez egyáltalában nem jelenti Balogh „mitikus" képességét a kincsásásban. Kincsásás során számos alkalommal került felszínre régészeti anyag. A váncsodi példában bizonyos helyi hagyomány, sőt feltehetően a területtel kapcsolatos írások olvasményélménye nyomán került sor a kincsásásra, amelynek természetszerű indítéka a kincskeresés hiedelemkörében rejlett. A nép történeti tudása, ismerete lakóhelyéről, környezetének területéről ősi hiedelmekkel összefonódva a ténylegesen igaz, valós történetek és a hiede43 Bán Aladár: Kincskeresés a néphitben. Ethn. XXVI. évf. (1915) 92.; - Balassa i. m. 336, 360, 460.; - Gunda Bélai Földberejtett kincs a békésmegyei nép képzeletében. Népünk és Nyelvünk, VI. évf. (1934) 21. - L. még a kincsmondák további összefüggéseire is: Simon Katalin: Székely kincskeresők Háromszéken. Erdélyi Múzeum LI. évf. (1946) 73-76.; Kuun Géza: Kincsásók és bányászok. Ethn. I. évf. (1890) 179-183.; Wieder Gyula: Kincsásó babonák és ráolvasások. Ethn. I. évf. (1890) 247-252. - Történeti mondákkal összefüggésben: Szendrey Zsigmond: Szalontai mondák a Toldiakról és a Csonkatoronyról. Ethn. XXV. évf. (1914) 164-168.; Szendrey Zsigmond: Nagyszalontai gyűjtés (Budapest, 1924) 230-236., - A területünkkel kapcsolódó újabb anyagból 1. Krupa András: Hiedelmek, varázslatok, boszorkányok (Békéscsaba, 1974) 291-295. 44 Ecsedi István: Poros országutakon (Debrecen, 1925) 94-103. 45 Szűcs Sándor: Pusztai szabadok (Budapest, 1957). 262-263. 46 Barna Gábor: Mitikus alakok a Hortobágy környéki falvak és a hortobágyi pásztorok hiedelemvilágában. Műveltség és Hagyomány. XV-XVI. (Debrecen, 1972-1974) 285. 43 Déri Múzeum 673
