A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Módy Gyorgy: Néphagyomány és helytörténet

9. kép. A gáborjáni földvár helyszínrajza. Sőregi János rajza, 1922 ilyen kiásott nagy lyukba követ dobtak és csak úgy zakatolt benne, mire a fenekére ért."

n Zoltai Lajos és Sőregi János feljegyzéseiből kitűnik, hogy ők már pontosan tudták, hogy a Gáborjáni Földváron illetve az ahhoz csatlakozó lapos részen az Ó-Berettyó partján volt egy őskori erődített telep. Ügy vélték, hogy ott állt Gáborjánmonostora és a szorosan mellette levő területen az elpusztult középkori település, Tótfalu. Sajnos leírásukból nem derül ki, hogy a felszíni kerámiagyűjtés során talált különböző korú leletek a nagykiterjedésű Földvár melyik részén voltak. A gáborján-szentpéterszegi Földvár területének új terepbejárására 1971ben, az őskori telep megásására 1972. évben került sor. Utóbbi lelőhely Sz. Máthé Márta ásatási beszámolója nyomán azt az elnevezést kapta, ahogyan a helybeliek ma is hívják: Gáborján-Csapszékpart. Tisztázódott, hogy ma már Földvárnak csak azt a részt hívják, ahol Gáborjánmonostora állt. Ez pedig a sáncrendszerrel védett bronzkori telep halmától északnyugati irányban van kb. 400 méterre egy kisebb, laposabb halmon. Sz. Máthé Márta 1971-ben az erősen felszántott felszínen tégla- és habarcstöredékeket és Árpád-kori kerámiát talált. Az apátsági templom helyétől mintegy 100 méterre pedig XVI. századi cserepeket is. De ezen a részen is a bronzkori cserépanyag volt a túl21 Jelentések Debreczen sz. k:r. város Múzeumának és Közművelődési Könyvtárának 1922. és 1923. évi mHkcdéséröl és állapotáról. (Összeáll. Zoltai Lajos, Debrecen, 1924) 6. Sőregi János: Debrecen határának és környékének középkori fennálló épületromjai kézirat). Déri Múzeum. Alt. Tört. Doh. Gyűjt. I. 1966. 17. 66-69. - Sőregi: Halomkataszter i. m. 658