A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Nagy Olga: Archaikus világkép és mese-hagyományozás

nek hosszúnak is kell lennie, ez a hosszúság már magában valamilyen érdekességet és kalandossságot ígér. Boros Hicsi is hosszú mesét mond, az ő meséiben is összeállnak az egyes motívumok, de az ő meséi az ősi témáknak konszolidált és nem rendhagyó tolmácsolásai. Minden közösség, talán minden időben, konszolidálta a maga témáit bizonyos egyének által. Kapás Gyurinál azonban a mesék „nyújtásában" már tudatosság van, és mesemondói ambíció. Ezért a több mint kétórás meséiben külön meséket, illetve külön mesék már összeállt epizódjait fűzi egybe, mégcsak nem is igényelve azt, hogy azok szorosan összetartozzanak. Nagyon laza összefűzésűek, nagyonis a mesemondói önkénynek köszönhető, hogy egymáshoz soha nem tartozó kalandok kapcsolódtak össze. Nem egyetlen témát mond el archaikus módon, miként azt Boros Hicsi teszi, hanem több mesetémát, több epizódot illeszt egymáshoz. Meséi azért tipologizálhatatlan, személyes redakciók. Függetlenül attól, hogy ez szép vagy nem szép, ez is egyfajta lehetőség az archaikus anyag variációs lehetőségére. Hogy szemléltessem azt a szerkesztési módot, amelyet Kapás Gyuri a közönség közvetett hatására a meseanyagon végzett, alább kiválasztottam a Sas mint obelsas című meséjét (mg. 1499 lb. 11-1500 I—II). A mese hosszú és részletes, vérbő, „igaz történettel" kezdődik, egy királyi családban előadódó konfliktussal, mert az asszony meddő, nem szült gyereket. Emiatt a királyt kicsúfolja a nép. A naponta megismétlődő veszekedések eleven népi élet képeit idézik. A konfliktus csodálatos módon oldódik meg: a királynénak álmában Szent Péter „hagy magzatot". Nagy az öröm és a boldogság. Ez az igaz történet és a hiedelemtörténet keveréke, arról, hogyan születik meg egy táltoshős, kerek egész. A mese fonala itt elszakítható. Eddig is együtt úgy hat, mint egy nagyon jóízű novella (I. epizód). Am a mesemondó tovább fűzi a mesét: a királyfi, aki hol szörnyetegként, hol aranyfiúként jelenik meg, sok bajt okoz a királyi családban és pánikot kelt, úgy hogy a királyi család nagy gondban vitatja meg a fiútól való megszabadulás lehetőségét. Ez néhány oldalon újból csak egy novella benyomását keltő história nemcsak azt bizonyítja, hogy Kapás Gyuri tehetséges mesemondó, aki bármit elevenen ad elő (erről már szólottam), hanem azt, hogy az archaikus mentalitás számára a legképtelenebb - de csak számunkra képtelen - természetfelettiség is mindig érzékletesen és „valóságosan" jelenik meg, sőt egyetlen természetest és ugyancsak - számunkra természetfölöttit - egyesítő, „realista" prózában. Eközben beiktatódnak a királyfiú iskolába járásai, a városban való kalandjai, a nép ijedtsége, rendkívülisége miatti pánik, baj a családban és így tovább. Végre elhatározzák, hogy a rablókhoz adják be, hogy kitanul;

ч a rabló mesterséget (II. epizód). A III. epizód ugyancsak részletesen elmondja a királyfiú nagy rátermettségét a rablásra, s realisztikus meg mitikus keveredésben, jóízűen beszéli el a csodát. Például az állapotos asszonyból úgy lopja ki a magzatot, hogy az észre sem veszi. A rablók elveszítve a fogadást, már-már a tőkére hajtják fejüket, amikor a Nap hirtelen elsötétedik. Ez intő jel a hős számára, hogy szándéka bűn s a rablók a Nap oltalmában állnak. Nem beszélve a legvalószerűbbnek ható képtelenségekről: hogyan adtak a rablók jelentést a királynak, hogyan gyakorlatoztak. Ez az epizód, mint az előbbiek is, jóízű história, és külön is megállják helyüket. Az epizód emlékeztet valamiképpen az A.-Th. 1525 G„ valamint 1525 A epizódjaira, de az egész mesében, míg azoknak kulcspozíciójuk van, itt azonban nem csak az áthajlás szerepét jelentik. 636