A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)
Néprajz - Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton
Vagy nyerek vagy vesztek, szerencsét próbálok. Ha nem adnak kezet, akkor mit csinálok? Haragomba csalánt kaszálok. Most már minden legény essen a térdére, Tartsa íel az ujját, esküdjék tejére. Hogy hü káplárjának lesz segítségére, Násznagy uram mondjon áment a végére. Ezután mindegyik legény párt fogott és táncolni kezdett a következő dalra: Huszár vagyok kedves rózsám Az is maradok. Ezüstszínű dolmányomon Sárga gomb ragyog ... (Diószegi Lajos 60 éves) A fenti játékok az 1920-as évekig voltak szokásban. A módosabb lakodalmakban már az 1920-as évek előtt megtiltották, mert nem tartották rangjukhoz méltónak az ilyen durva tréfákat és játékokat. Először azok a játékok maradtak el, amelyek igen durvák voltak, nem egyszer súlyos testi sérülést okoztak. Majd azok a játékok tűntek el, amelyekre a túlzott obszcenitás volt jellemző. Eltűnésük ízlésformálódás, bizonyosfokú ízlésfinomodás eredménye. A nézők nem tűrték el a durva és obszcén jeleneteket s a szerepekre is egyre kevesebb vállalkozó akadt. A szegényebb családok lakodalmában még az 1930as évek után is akadt vállalkozó ezekre a játékokra, a vendégek is szívesen vették azokat. Ez azzal magyarázható, hogy kevés mulatságban, szórakozásban volt részük. Szívesen részt vettek mind abban, ami mulattatta őket. Ügy szórakoztak ki magukat, ahogy éppen tudták. Az 1940-es évektől az egyre növekvő szórakozási lehetőségek és az ízlésformálódás eredeményezte azt, hogy a szegények lakodalmából is eltűntek ezek a színjátékok. 10 A lakodalom befejezése A kontyolás után tovább folytatódott a mulatozás. A fiatalok táncoltak, az idősebbek daloltak. Ezen idő alatt fordult elő a „fátyollopás" szokása. „Ha nem volt ügyes a menyasszony, a kontyolás után ellopták a fátylát. Az újembernek kellett kiváltani azt. A násznagy és néhány idősebb férfi szabta meg, hogy mennyit kell fizetnie azért, hogy visszakaphassa a fátyolt. A lopás nem volt érvényes akkor, ha a menyasszony a kontyolás előtt beletette a hajtűjét a koszorúba. Ez azt jelentette, hogy megvédte a fátyolt a lopás ellen, bebiztosította azt. A menyasszony követelte a hajtűjét, ami ha benne volt a koszoló Ojváry Zoltán: Lakodalmi játékok Konyáron. DMÉ 1966-1967. (Szerk.: Béres András, Debrecen, 1968) 477-492.; - Üjváry Zoltán: A népi színjátékok bekérető-beköszöntő formuláiról. Emlékkönyv a túrkevei múzeum fennállásának 20. évfordulójára. (Szerk.: Dankó Imre, Túrkeve, 1971) 195-207.; - Üjváry Zoltán: A ló az alföldi falvak dramatikus népszokásaiban. Műveltség és Hagyomány, XV-XVI. 1972-1974. (Debrecen, 1974) 299-337.; - Üjváry Zoltán: Adalékok a verbuváló játékokhoz. Bajomi krónika. (Szerk.: Dankó Imre, Biharnagybajom, 1973) 132-139.; - Újváry Zoltán: A temetést parodizáló színjátékszerű szokások kérdéséhez. Szolnok megyei Múzeumi Évkönyv 1973. (Szerk.: Balassa Iván, Kaposvári Gyula, Selmeczi László, Szolnok, 1973) 221-228. 615
