A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton

a szerepekre. Ekkor már a szegényebb legények sem tették ki magukat annak, hogy nevetségessé váljanak a lakodalom vendégei előtt. Az ősi menyasszonyrablás nyomait őrzi az a szokás, hogy tánc közben a koszorúslegények megszöktették a menyasszonyt. Ebben a vőfély is segítkezett nekik. A tánc közben igyekeztek a menyasszonyt az ajtó felé vinni, s egy óvatlan pillanatban, amikor a vőlegény nem figyelt, kipenderítették a menyaszszonyt az ajtón. A vőlegénynek kellett őt megkeresni. Ha ügyes volt a vőlegény, hamar megtalálta menyasszonyát, ha nem, sokáig kereshette, hogy aztán pénzért kiválthassa. Ezzel a játékkal a vőlegényt tették próbára. Ekkor tudták meg, mennyire figyelmes és ügyes a vőlegény. A menyasszony-szöktetés a menyasszonytánc ideje alatt is előfordult. Az utóbbi években már ritkán találkozunk ezzel a szokással. Kontyolás A kontyolás mindig éjfél után volt, általában két órakor. A vőfély elvezette a menyasszonyt és a vőlegényt egy külön helyiségbe vagy a szomszédba. A lányt az édesanyja, keresztanyja, sógornője, testvére, esetleg varrónője és barátnői öltöztették. Az ifjú férj is jelen volt, ha megengedte a menyasszony. Mindketten megmosdottak egy lavór vízben, ezután a vizet magasra löttyintették, hogy boldoguljanak az életben. A menyasszonyra fekete ruhát adtak. A kontyolóruha egészen az 1950-es évekig fekete volt, csak ezután vált általánossá a színes, tarka, leginkább a pettyes ruha, ami elé fehér kötőt kötöttek. A menyasszony fejéről lekerült a fátyol és a koszorú is, amelyeket élete végéig nagyj gonddal őrzött. Haját befonták és kontyba tűzték, majd fekete selyemkendővel bekötötték. Az 1920-as évekig főkötő került az újasszony fejére. Ekkor mondták: „Feltették már a főkötőt, alá meg a nagy bút" (Tóth Béla 77 éves). A módosabb családoknál az 1930-as évektől a kalap is megjelent. Kémeri Zsuzsanna egy kellemetlen történetre emlékezett vissza, ahol a kellemetlenség okozója a kalap volt. „Együtt rendezték meg egy gazdagabb és egy szegényebb lány esküvőjét. Amikor a kontyolás után a vőfély bevezette a két menyasszonyt, a szegényebb fején kendő, a gazdagabb fején kalap volt. Ez a különbségtétel kellemetlenül hatott nemcsak a menyasszonyokra, hanem a vendégekre is, rányomta a bélyegét a lakodalom további hangulatára" (Kémeri Zsuzsanna 64 éves). Az 1950-es évektől a tarka kontyolóruhával együtt a tarka kendő is megjelent. Miután elkészült az új pár, a vőfély bevezette őket a vendégekhez. Jó reggelt kívánt, majd így szólt: Ezen ifjú párnak ma lett szövetsége. Melynek koporsóig ne szakadjon vége, Habár nem ez a ruha volt rajtok, * De ugyanez a két sziv, amely most itt áll, Váljanak ők eggyé, maradjanak egynek. Kívánjuk Istennek, sokáig éljenek. Szivemből kivánom! (Tóth Béla 77 éves) 610