A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton

Mert bucsuzásomnak most lészen kezdése. Legyünk csendességben, mig lészen végzése. A menyasszony szólna, de nem tud, látom bus arcától, Én tehát elmondom, amit elméje gondol. Most hozzád fordulok kedves Édesanyám, Mielőtt anyai házadat itt hagynám. Tudom, hogy nagyon fáj anyai szivednek. Mikor elválását látod gyermekednek. Jóra tanítottál, a rossztól intettél. Most pedig szárnyamra eresztettél. Megköszönöm néked minden jóságodat. Szerető anyai gondoskodásodat. Hát hozzád mit szóljak, kedves Édesapám? Mielőtt apai házadat itt hagynám. Bocsáss meg, ha megbántottalak. Jóságodért sokszor megbusitottalak. Kedves Édesapám feledd el azokat! Most hozzád fordulok kedves Testvérem. Mielőtt tőled is elválok, Isten áldását kérem fejedre. Gondja legyen minden lépésedre. Most pedig kedves Vendégeim Induljatok utánam csendesen. Hordozza az Ur utunkat szerencsésen! (Szabó László 46 éves) 1920-40-ig a versekből egyre inkább kiszorultak a vallási vonatkozások. 1945 után a tudati átformálódás eredményeként pedig teljesen eltűntek: Menyasszonyunk helyett emelem szavamat, ő nevében mondom búcsúztatómat. Szüleim veletek tovább nem mehetek. Hogy el ne búcsúzzak, иду el nem mehetek. Először is Atyám szavam hozzád íorditom. Búcsúzó szavam tehozzád indítom. Köszönöm tenéked jóságodat. Hogy felneveltél engem, szerető lányodat. Hát neked mit szóljak drága Édesanyám, Ki voltál nekem felnevelő dajkám. Jóra tanítottál, a rossztól féltettél. Ezért Édesanyám, mielőtt indulok. Először szivemből köszönetet mondok. Nem feledlek téged, te se feledj engem, Veled együtt engem szerencse kisérjen! Testvéreim, Sógorom, Nagy szüleim. Rokonok! Tőletek is búcsúzom, nektek is köszönetet mondok." (Bak Sándor 46 éves) Ahogyan eltűntek a vallási utalások a búcsúztató versekből, ugyanúgy eltűntek a babonás hidelmek nyomai is: az időből való jóslás, a halottas menet szerencsétlenséget hozása. 600