A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton

akiben megbízhattak volna vagy betölthette volna a főszakácsi tisztséget, a falu egyik híres szakácsasszonyát hívták el. Mindig volt négy-öt ismert „gazdasszonya" a falunak, akiket gyakran hívtak lakodalomba. Ilyenek voltak az 1920-as évektől az 1960-as évekig pl.: Bak József né, Sain Balázsné, Szőllősi Lajosné. A szakácsasszonyok segítettek a főszakácsasszonynak, mindenben követték utasításait. A gazdasszony az „örömanya" a hozzávalókat adta a kezük alá. Nyoszolyólányók vagy koszorúslányok a fiatal pár lánytestvérei és a menyasszony barátnői voltak, ök segítkeztek a csigacsinálásnál, a menyasszony költöztetésénél, az öltöztetésénél, a tyúkok koppasztásánál, a vacsora felszolgálásánál. Nyoszolyólegények vagy koszorúslegények, funkcióját a fiatal pár testvérei és a vőlegény barátai töltötték be. Ök búcsúztatták a vőlegényt, ők vitték a menyasszony ágyát, ők rendezték be a vacsora helyét, segítettek a vacsora felszolgálásában, ők takarították ki a szobát a vacsora után. A koszorúslányok és koszorúslegények 1944-ig a lakodalom után elkísérték a fiatal párt a templomba is. Később ez a szokás a templomi esküvő megszűnésével együtt elmaradt. A lakodalom egyik legfontosabb tisztségviselője a vő fi (vőfély). Gyors, ügyes, tréfás természetű legény vagy házasember töltötte be ezt a funkciót. Értett a versmondáshoz, tudta a rigmusokat, mulattatta, szórakoztatta a vendégeket, ismerte a lakodalmi szokások minden csínját-bínját. Már ő hívogatott a csigacsinálásra, majd a lakodalomba is. ö vezette és irányította a lakodalom egész menetét. A vőfélyt a fiús ház fogadta fel. Általában a fiú testvére vagy sógora töltötte be ezt a tisztséget. Ha nem találtak alkalmas személyt a fiú rokonai között, a lány rokonságából került ki a vőfély. Ha itt sem találtak megfelelő embert, a falu hivatásos vőfélyei közül hívtak meg egyet. Ez volt a gyakoribb eset. Hajdúszováton mindig volt 5-6 hivatásos vőfély. Az 1920-as évektől az 1960-as évekig a legismertebbek közülük a következők voltak: Tóth Béla, Tóth Kálmán, Tóth Jenő és D. Nagy Ernő. Minden falurésznek megvolt a saját vőfélye, akiket a megfelelő környék hívott a lakodalomba. Ugyanaz az ember módosabb és szegényebb helyen is betölthette a vőfélyi tisztséget. Ha a vőfély valamelyik rokon vagy jó ismerős volt, fizetést nem kapott. A menyasszony selyemszalagot és kendőt vett neki ajándékba, a lakodalom végeztével pedig kalácsot, sült tyúkot, tortát és egy kulacs bort kapott a lakodalmas háztól. Az 1960-as évekig a hivatásos vőfélyek 200-300 forintot kaptak a tisztség ellátásáért. A kisvőfi a fiú családjából való fiatal legény volt. Csak akkor találkozunk vele, ha más faluba vagy tanyáról nősült a legény. Ilyenkor idegen helyről is hívtak vendégeket, ahol a kisvőfély kalauzolta el a nagyvőfélyt. A lakodalom ideje alatt más teendője nem volt. Ezek a tisztségek napjaink lakodalmában is megvannak, a tisztségviselők is elsősorban a rokonságból kerülnek ki, mint korábban. A vendégek Két héttel az esküvő előtt a fiatalok szüleikkel együtt összeálították a vendégek névsorát. A szűkebb körű lakodalomban (ha pl. 30-40 házat hívtak) a meghívandó vendégek száma kisebb volt. A fiatalok szülei, keresztszülei, test586