A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton

Napjainkig ismerkedési alkalmak maradtak a munkahelyek, bálok, tánciskolák, egyesületek és azok összejövetelei. Ezekhez járult még a zenés eszpresszó, amely az utóbbi 15 évben vált a fiatalok kedvenc ismerkedő és szórakozó helyévé. Lányhoz-járás Nem minden házasságot előzött meg lányhoz-járás. Azokban a családokban, ahol a szülők előre kinézték a menynek valót, ahol a szülők választották ki a vagyonnak megfelelő vőt, a kommendálást azonnal követte a kérés. Ezek a fiatalok úgy kötöttek házasságot, hogy nem ismerték meg egymást, „nem alakult ki közöttük szoros kapcsolat" (Izsó Vince 77 éves). Azok a legények, akik szabadon választhatták ki jövendőbelijüket, eljártak a lányhoz. Megkeresték a hozzájuk legjobban illő feleségnek valót. Megismerkedés után a fiú megkérdezte a lányt: elmehet-e hozzájuk, megengedik-e a szülei, hogy oda járjon, szívesen fogadják-e.őt. Ha igenlő választ kapott, hetente háromszor: szerdán, szombaton és ^vásárnap mehetett a lányhoz. „A munka befejezése után a legény ellátta a jószágot, rendbe szedte magát, mire elindult, beesteledett" (Izsó Vince 77 éves). Télen este 6 órától в1

/^ óráig, nyáron 8-tól V2IO-IO óráig maradhatott a legény. Virággal, cukorral, mézeskaláccsal kedveskedett a lánynak, aki megkínálta őt tésztával, dohánnyal. A lány a nagyszobában fogadta a legényt és az asztalnál a főhelyre ültette. A fiatalok nem ültek közvetlenül egymás mellett. A lány szülei és testvérei is a szobában voltak. Csak akkor hagyták magukra őket, ha a legényt már jól ismerték, megbíztak benne. „Amikor a legény menni akart, a lány kikísérte a kapuig, ahol néhány szót válthattak még. Sokáig nem maradhatott kint a lány, legkésőbb fél óráig, mert az anyja kikiabált az ablakon: - Gyere be lyányom, mert megfázol! - Ha a lány ebből nem értett, az anyja egy seprűt vitt ki az ajtóba, hogy azzal beszélgessenek tovább. Ez már szégyen volt a fiatalok számára" (Bak Józsefné 66 éves). A fiú egyedül ment a lányhoz. Csoportosan csak szerenádozáskor mentek. Bármikor adhattak szerenádot a lányoknak. Ilyenkor a legény összegyűjtötte barátait és a zenészek kíséretében éjjel 10-12 óra között énekeltek a lány ablaka alatt. Ha az elfogadta a szerenádot, felgyújtotta a villanyt, de nem hívta be őket. A lányhozjáró napokon, ha már volt bent egy legény a lánynál, oda bemehetett egy másik legény is. Ilyenkor akit nem fogadtak szívesen, nem beszélgettek vele, így az hamarabb elment. A lány úgy is tudtára adhatta a legényeknek, hogy melyikőjük udvarlását fogadja, hogy csak azt kísérte ki, akivel „rokonszenvezett". A másik legényt kikosarazta azzal, hogy nem kísérte ki. Ezt a legény az 1930-as évekig úgy „bosszulta" meg, hogy május elsején májusi csokor helyett szalmacsóvát küldött a lánynak, vagy összejöveteleken szalmát dobott a lába elé. A lányhoz-járás napjainkig megőrződött. Ma már nincs szigorúan kötött napja a látogatásnak. A'hét bármelyik napján elmehet a legény a lányhoz, de leggyakoribb ma is a hétvégi lányhoz-járás. A fiatalok korábbi, szigorú szülői felügyelete megszűnt. -„ ' Ma a lányhozrjarás bizonyos fokú redukálódásával is találkozunk. A művelődési ház rendezvényei, a mozi, az eszpresszó és a különböző közös össze576