A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Bencsik János: Adatok a népi építkezés ismeretéhez a Közép-Tisza vidékéről

Ároktő és Tiszacsege határának művelési ágak szerinti megoszlása 1895-ben

16 (kh-akban szántó kert szőlő rét legelő erdő nádas adó alá nem eső összes 2133 59 68 1326 2 262 294 — 534 6 676 6975 36 50 2573 11 346 539 342 1139 23 000 rendezési pert követően. Összterülete a községi tanácstól kapott kimutatás szerint 73 kh 1049 n.-öl (42 ha 2877 m

2

). A szőlőtelepítésre és zöldségtermelésre kimért, kiosztott területek az által kaptak zárt kert jelleget, hogy mind Tiszacsegén, mind Ároktőn gazdasági hulladékból (trágya, csuikaízik, szőlővessző stb.) épített fallal, majd arra települt líciummal (licium halimifolium), дегаддуával vették körül a kiosztott területet. Ároktőn azonban mintegy 30 éve élő cserjéből növesztett sövénnyel cserélték fel a gerággyát. Tiszacsegén a lyukashalmi szőlőskertet a környező legelőre kicsapott sertések, libák, de a kószáló gyermekek és a felnőttek kártételétől is meg kellett óvni a gerággyával, ezért a szőlőskertbe csak a kerítésen hagyott kapukon keresztül lehetett bejutni, éspedig a falu felőli oldalon három kapun közlekedtek, amelyek a területet négy felé szelő dűlőkre nyílottak. Az első dűlő déli végében, a szántóföldek felől csak gyalogos közlekedésre alkalmas hátsókaput is hagytak. E kapura azért volt szükségük a szőlő tu5. kép. Sövényfal részlete, Tiszacsege, Ártér. Fényképezte Bencsik J. 16 Jekelfalussy József: A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája (Bp. 1897) 462, 534. 541